HSRC

Dátum: Szerda, 20-02-2013, 11:11:34 PM | Üzenet # 1

Lodestar - Első tiszt

Csoport: Moderátor

Üzenetek: 426

Kitüntetések: 3

Hírnév: 0

Állapot: Offline

2436 Július 23....
Veela rendszer, Regulus szektor....
A.P.F. Bounty Hunter - SAU-100102....

Küldetés: Zanek behatolók kiiktatása, Veela rendszer megtisztítása.
Flotta:

A.P.F. Stubborn – SAU-100100
A.P.F. Juggernaut – SAU-100101
A.P.F. Bounty Hunter – SAU-100102
A.P.F Arbiter - SAU-100005
A.P.F Vertigo - SAU-100007

-Kapitány! A pajzsok 25%-ok, a fegyverek az elülső torpedók kivételével nem működnek! -kiáltja a taktikai főtiszt.
-A hajtóművek megsérültek! Szivárog a plazma a bal oldali gondolából! -követi szinte azonnal a kormányos jelentése rekedt hangon.
-Uram! a Juggernaut... Megsemmisült! -jegyzi meg hangosan, ám megtorpanó hanggal a tudományos főtiszt
-Súlyosan megsérült az Arbiter, a Vertigo is, de tartják magukat! -vágja rá a kommunikációs főtiszt.

Comm:*-Itt a gyengélkedő! A főorvos meghalt! -mondja a félelemtől halálosan nyugodt hangon egy női hang- É....é..é..és teli vagyunk sérültekkel! Dolgozunk ahogy tudunk... De ha nem csinálnak valamit, nem lesz akit megmentsünk! -teszi hozzá majd az adás szétkapcsol...
.
.

A harc évek óta folyik a Zanek birodalom és az Új Federáció közt. Sok sok évig támadták a Bolygók Egyesült Federációját, míg a tagvilágok közel felét ki nem irtották, ami arra kényszerítette a Federációt, hogy átgondolja az elveit és új módon álljon hozzá a dolgokhoz. Ebből kifolyólag felbontották az eddigi, évszázadok óta fennálló szövetséget és egy új, erősebb formát hoztak létre, hogy megvédhessék azt, ami fontos. A szabadságukat és az életüket.

A Zanek, egy nagyon erős, az utóbbi pár évtizedben nagy technikai fejlődésen átesett faj a Gamma Quadráns külső peremeiről. A Domínium háború után kezdtek nagyon feltörni és elfoglalták a Domínium területeket, majd technikájukat felhasználva és magukéhoz adva végig tarolták az egész Gamma Quadránst, majd a Delta Quadránst és már a Béta és Alpha Quadránt is elkezdték bekebelezni.

A Veela rendszer rész az utolsó nagy védelmi hálónak ami az Új Federáció magját védi. Ha itt bejutnak, mindennek vége. Az emberiségnek és mindenki másnak...
.
.
A hajó egyre csak kapta a lövéseket. Recsegett, nyikorgott ahogy a hajótest a sérüléseket elszenvedte. Panelek robbantak ki a helyükről. Az egész hajóról érkeztek folyamatosan a kárjelentések.
A gépházban nincs légkör, az étkezde megtelt hűtőfolyadékkal és szivárog ki a rajta tátongó apró lyukakon amit a Zanek Proton ágyúi ütöttek a burkolaton.
Szinte a teljes külső rész sérült, csak a belső részeken van atmoszféra és a hídon.

-Egy hajó közeledik a tat felől uram! -kiáltja a taktikai főtiszt, aki szinte ugyan abban a pillanatban átrepül a hídon és nyakát törve csapódik be a híd elülső falába a robbanás hatására amit az ellenséges hajó fegyvere által kirobbanó panel okoz a híd hátsó részén.

A helyét az első tiszt Frederic Zero parancsnok kénytelen átvenni, aki megállapítja, hogy a fegyverek energia ellátása oda.

-Teljes fordulat a az ellenséges hajó felé! -kiáltja a kapitány, majd a hajó bámulatos sebességgel kezdi meg a 180 fokos fordulatot és irányba áll, miközben még mindig hátrafelé sodródik.
-Tűz! -kiáltja el magát a férfi, majd a Bounty Hunter hatalmas torpedóvetőiből nyolc torpedó indúl útjára a Zanek hajó felé, ami szinte azonnal felrobban és darabjai a már szinte végtelenségig roncsolódott Trident osztályú hajóba csapódnak, ezzel felsértve több szinten is a burkolatot, beleértve a hídon. Mivel a kapitány t leszámítva mindenki pultnál van, így a férfit leszámítva mindenki meg tud kapaszkodni, ám Jonathan Bauer kapitány a csata hevében elfelejti magát a székhez kötni, ami az ilyen csatákban előírás, és mikor a híd burkolata felreped, a férfi a vákuum hatására a nyílás felé kezd repülni. A vészerőtér szinte azonnal bekapcsol, ám a férfi életét már ez nem menti meg, mivel pont utána záródik csak be. Az atmoszféra gyorsan helyreáll, ám a hídon tartózkodók kénytelenek végig nézni ahogy évek óta ismert és tisztelt kapitányuk eggyé válik a végtelen űrrel...

Az egyik pultnál Alan Cromwell hadnagy áll, aki segíteni jött fel a hídra mikor a szinte már rutin küldetés átment heves csatába. Megdöbbenve nézi végig az eseményeket...

Mivel a kapitány meghalt, a hajó az első tisztre marad, Frederic Zero parancsnokra... Most az Ő feladata, hogy a hajót biztonságba vigye és reménykedjen az erősítésben....

Sorrend: Mindegy, ahogy idejuttok.

"Ne packázz velem... Én vagyok a mesélő"
"When the vi'lence causes silence, we must be mistaken."
Evil Wolf
Make no mistake between my personality and my attitude. My personality is who I am, my attitude depends on who You are.

Dátum: Csütörtök, 21-02-2013, 6:50:55 PM | Üzenet # 2

Bounty Hunter - Hajó pszichológus

Csoport: Hadnagy

Teljes név: Alan Cromwell

Üzenetek: 188

Kitüntetések: 3

Hírnév: 0

Állapot: Offline

Van az amikor megígér valamit az ember és van az amikor nem tudja megtenni mégsem amit ígér.
Nah, ez volt velem is... komolyan mondom az űr nem hordott még a hátán egy ekkora szerencsétlen fickót mint én...

Őrület hogy manapság az ember itt van, aztán meg itt.
Komolyan nem értem hogy miért ígértem meg apámnak hogy nem fogom magamat többé soha bajba sodorni. Elég volt nekem az előző hajóm, no az volt aztán az ahhol mindig baj volt.
És milyen jól is tettem hogy utána nagyon sokáig nem csináltam semmit. .. csak ültem és gondolkodtam, néha-néha megsétáltattam apám kutyáját (Aki rendesen az agyamra tudott menni olykor) és ennyi. Ennyi!
A szó legszószorosabb értelmében.. és aztán mégis csak jött az apám, karöltve Bauer kapitánnyal és szokás szerint valami főtiszti partyt rendezett.
Hát hagy rendezzen az öreg! Úgy is ez a mániája... jah, egész jó gondolatok lettek volna ha épp nem kerestek volna arra a hajóra pszichológust... úgy éreztem magamat mint kisgyermek koromban.
Ültem az asztalnál szép ruhában, és gondolataimba merülten vigyorogtam mikor kiderült hogy épp rám gondoltak. Én meg... gondolkodás nélkül rábólintottam...Igen, ekkora marhát sem lát minden nap az ember!
Apám rögtön aggodalmaskodni kezdett, mert valahogy mindig azt hiszi hogy mindent az ég világon meg fogok tenni csak azért mert azt mondja.. elég fárasztó személyiség, úgy kellett lenyugtatnom hogy nem lesz semmi baj.
És utána nagyon sokáig nem is volt.

Jonathan Bauer.
Tiszteltem. Mindig is kellemes társaság volt, és soha nem volt vele bajom. Habár a jelentéseimmel folyamatosan késtem (Rossz szokás) és az indiai teával ki lehetett volna kergetni az ablakon, egy kimondottan jó ember volt. Jó vezető, és barát.
De a jó emberek mindig hamar mennek.

Ez mondjuk úgy nem minden napos, de az ami aznap vette kezdetét és még jó pár óráig tartott akkor, a csata téren feltöltötte a szívemet félelemmel és szomorúsággal.
Nem erre voltam felkészülve. Nem ilyenre. Szerettem volna egy jó közösség tagja lenni, és szerettem volna ha nem keveredünk ilyen haderejű csatába.
De tudtam hogy ez lesz már egy héttel ezelőtt is, mikor eligazítás volt.
Unalmas volt, de mégis mindenki vagy hetvenszer meg akarta volna hallgatni, mert tudtuk hogy döntő csata fogja kezdetét venni..

És lám, egy héttel ezelőtt, egy évvel a Bounty Hunterre kerülésem után újra egy csatában voltam, és nagy bajban.
na ennyit a békés életemről...
Csak álltam a hídon mely úgy tűnt hogy hamarosan nem lesz más mint egy félig élő kórház. A kapitány meghalt. És vele együtt még sok más tiszt is..
Féltem belegondolni abba hogy ki lesz a következő mikor a parancsnokra néztem.. automatikusan léptem oda a kormányosi panelhez mivel a kormányos nem nézett ki élhetőnek, és mivel volt tapasztalatom a kormányzásban.
A hajónk súlyosan meg volt sérülve.. abszulúte nem sok esélyünk maradt a javításra, de muszáj volt.
Egyre csak vártam a parancsot miközben megpróbáltam valahogy navigálni azt az istenverte bárkát....Vártam a további parancsot, vagy hogy mi lesz, vártam hogy megszólaljon az elsőtiszt miközben a percek egyre csak múltak..

I'm not a show man.. at all...
If I am a charming man than the other's is glitter pony's... (:

Keep me away from the sickbay!

Dátum: Hétfő, 04-03-2013, 7:11:04 PM | Üzenet # 3

Bounty Hunter - Kapitány

Csoport: Kapitány

Teljes név: Freddy

Üzenetek: 13

Kitüntetések: 1

Hírnév: 0

Állapot: Offline

Minden olyan gyorsan történt.Alig bírom elhinni, hogy a kapitányt láttam épp kirepülni a hajóból.Ez csak egy álom a legrémesebb amit eddig láttam.
Gyorsan véget vetettem ostoba gondolatmenetemnek mert most dolgom van nagyon fontos dolgom nem ácsoroghatok csak így.
Ránéztem az előttem lévő pultra és ez a látvány amit az ember nem akar látni egy csata kellős közepén, a fegyvereknek annyi most a hajó védtelen.Itt az ideje első parancsomat kiadni, hogy a hajót biztonságba tudhassam és, hogy megtudjam van-e
remény az erősítésben.

Odafordultam a kormánypultnál ülő tiszthez
-Cromwell! Kormányozza ezt a rakás ócskavasat Veela bolygó mögé talán ott nyugtunk lesz egy kis időre.

Utána a kommunikációs tisztnek ordítottam hogy tudja meg hol van az erősítés.

Remélem nem kell sokáig ezen a helyen szenvednünk, habár a csata izgalommal tölt el de bár ne lennének veszteségek. Remélem nem vetek véget mindenki életének egy ostoba paranccsal.

Ha nem olvasod el kapsz ezer forintot.

Dátum: Szerda, 06-03-2013, 9:18:32 PM | Üzenet # 4

Lodestar - Első tiszt

Csoport: Moderátor

Üzenetek: 426

Kitüntetések: 3

Hírnév: 0

Állapot: Offline

A hajó erőteljesen rázkódott, remegett... Hallani lehetett, ahogy sorra szakadnak be a szintek falai... Élesen hallatszott a fém nyíródása ahogy a burkolat darabok leszakadtak a hajótestről... Ömlött a plazma, a víz, az oxigén kifelé a hajó falán a rideg világűr vákuumába... Borzalmas látványt nyújtott eme hatalmas cirkáló, ilyen körülmények közt, roncsok és a hajóból kirepülő testek között...

Ahogy Cromwell hadnagy megkapta a parancsot, már indította is volna a hajót, de az nem akart reagálni... Csak az RCS rendszer működött, így azzal kellett kinavigálnia a roncsmezőből és lendületet szereznie...
Ahogy a hajó elindult, nem sokkal a Juggernaut maradványain keresztül hatolás után, az impulzus hajtóművek is életre keltek, így már volt némi esély a menekülésre...

-Uram! Most érkezett egy adás, mi szerint a Trident, a Clandestine, a Pandemonium, a Hellfire és a Gravedigger már úton van... 20 perc múlva érnek ide... -mondta kissé rémülten a kommunikációs tiszt- Uram! Nem biztos, hogy addig kitartunk...

Befejezni azonban már nem tudta, mivel egy kissebb Zanek cirkáló termedt a Bounty Hunter előtt... Cromwell kénytelen volt megállni a hajó előtt, mivel az Quantum hálót feszített ki a Bounty Hunter előtt.... (Egy, a Tholianok hálójához hasonló erőtér féleség)

Csak egy módja volt áttörni... A hajó elején található, másodlagos deflector kisütésével előidézett Tachyon hullámot felhasználva szétzúzni az ellenséges hajót és annak hálóját... Ez azonban az Aux deflector teljes leamortizálását jelenti... Csak teljes csere árán lehet rendbe hozni.... A döntés, a parancsnok kezében van...

Frederic -> Alan -> Lauren

Dátum: Szerda, 06-03-2013, 10:48:01 PM | Üzenet # 5

Bounty Hunter - Kapitány

Csoport: Kapitány

Teljes név: Freddy

Üzenetek: 13

Kitüntetések: 1

Hírnév: 0

Állapot: Offline

A hajó csak recsegett ropogott félek hogy mindjárt rám esik darab a plafonból.Végre kiértünk gondoltam mikor Cromwell szépen kivezette a hajót a törmelékből.Kezdtem megörülni mikor impulzusra kapcsoltunk.

De ezt a rövid kis örömömet, amit a rádiós tiszt jó híre jelentett, egy ellenséges hajó előbukkanása szakította meg a semmiből.
20 perc csak 20 percet kell kiírnunk.Eben a helyzetben ez a 20 perc nagyon soknak tűnt az idő szinte csak állt a másodpercek perceknek érződtek a félelmet és a feszültséget szinte harapni lehet a levegőben a tisztek körülöttem egyre csak rám-rám pillantottak hogy most mi lesz? Én nem mutathatom ki hogy félek.

Az ellenséges hajó hirtelen egy Quantum hálót húzott a hajónk elé és megállásra kényszerített.
Gondolkodtam mit lehetne tenni. Csak a tartalék deflektor leamortizálásával sikerül kijutnunk vagy talán van más út?

Egyszer élünk csináljuk,szóltam a tudományos tisztnek
-Abrams süsse ki az ellenséges hajót a tartalék deflektorral!-mondtam határozottan- és Cromwell hadnagy! készüljön elmanőverezni innen amilyen gyorsan csak tudunk!

Ha nem olvasod el kapsz ezer forintot.

Dátum: Szerda, 06-03-2013, 11:25:00 PM | Üzenet # 6

Bounty Hunter - Hajó pszichológus

Csoport: Hadnagy

Teljes név: Alan Cromwell

Üzenetek: 188

Kitüntetések: 3

Hírnév: 0

Állapot: Offline

" Ez nem lehet igaz, ez nem lehet igaz, történjen már valami.. " - Hátra pillantottam Zero parancsnokra. Az egész csupán pár másodperc volt mégis úgy tűnt mintha a férfi totojázott volna. (Persze nem azt tette de ez már egy másik krdés.) Úgy éreztem ha nem mond valamit hamarosan egy szívrohamba fogok meghalni...
" Ez csak rossz rémálom vagy egy néma film és bolondok napja van! "
És ekkor megszólalt. Olyan volt pillanatok alatt mintha néma imáim meghallgatásra találtak volna (Bár nem voltam a klasszikus értelembe véve vallásos).

Az én félelmeim ellenére is, Zero parancsnok kemény maradt és úgy tűnt átlátta a dolgokat:
" Cromwell! Kormányozza ezt a rakás ócskavasat Veela bolygó mögé talán ott nyugtunk lesz egy kis időre. " - Egyszerű volt és nagyszerű... vagyis mégsem. Először talán annak tűnt de amin ránéztem a panelra megint csak elszörnyedtem.
- Már ha az olyan könnyű lenne.. - Motyogtam idegesen.
Úgy éreztem ellenünk van a világ... " Ócskavas! A flotta legmodernebb hajója volt még pár precel ezelőtt erre tessék! Nesze neked föderáció!"
Azt hittem felrobbanok, (A hajóval együtt ) de nem volt mit tenni. Erőlködtem hogy induljunk de csak álltunk az űrben és ennyi.
"Azon csodálkozom hogy nem robbantunk fel eddig." - Dühöngtem magamban. De nem volt mit tennem vagy gondolkodom vagy kijelentem hogy nem megyünk sehova sem, az pedig felért volna egy pofán csapással.
És az idő egyre csak tellett... szinte a hátam mögött hallottam ahogy felnyög a hajó.. ahogy szintek repednek meg vagy emberek halnak meg. Tudtam nagyon is jól hogy ez nem játék, vagy nem álom (Mert ha az lett volna már réges rég magamhoz térek) így elhatároztam magam és meghoztam a legjobb döntést: az RCS rendszer...
" Hát persze!" - ordított fel magamban egy hang. A hajó lassan indult neki.

Körülöttünk szinte egy kisebb rom mező keletkezett, és mi azon vágtunk át.
Az űrben halomban lebegtek a romok ahogy a Bounty Hunter átgázolt rajtuk. Belesajdult a fülem a nyikorgásba de sikerült.
- Van impulzus hajtómű! - Ez egy olyan öröm sikoly volt tőlem amit ritkán lehetett hallani, és nem tudom miért de általában mindig ilyen keserédes helyzetekben.
Már folytattam is volna a hang adást mikor az egyik tiszt szólalt meg hogy mi a nagy helyzet.
- 20 perc?! - Egy nagyon gyors pillanatra hátra pillantottam a komm-tisztre a vállam felett kiánrándult arccal. - Nah nem mondja?! - Majd vissza fordultam és ekkor olyan történt ami megint hullám-vasut effekthez hasonlította az érzelmi státuszom:
Egy Zanek cirkáló. A semmiből. Közvetlen az orr előtt.
Lefékeztem a hajót. Úgy álltunk meg, olyan lassan hogy az idegeimen táncoltam örömemben mikor végül megálltunk.
Erre nem hálót sző?!

Most már tényleg remény vesztett voltam.
"Itt fogunk meghalni mindd." - Nem tudtam jobbra gondolni. Egész egyszerűen görcsbe rándult a gyomrom és szerettem volna az elmúlt egy órát kitörölni az agyamból egy felejtés tablettával de nem tudtam.
És jött a parancs erre rá három másodpercre hogy kisüssük a defit aztán manőverezzek el.
- Jól van... - Mondtam kissé beletörődött-rekedtes hanggal. Már úgy voltam vele hogy lesz ami lesz,és nem én fogok nekiállni parázni legelőször... ha valaki elkezdi én majd folytatom...
- kormány kész. - Szóltam rá nem sokkal. Úgy éreztem nem sok esélyünk maradt.

I'm not a show man.. at all...
If I am a charming man than the other's is glitter pony's... (:

Keep me away from the sickbay!

Az üzenetet módosította: AlanCromwell - Szerda, 06-03-2013, 11:25:20 PM

Dátum: Csütörtök, 07-03-2013, 10:14:39 PM | Üzenet # 7

Lodestar - Első tiszt

Csoport: Moderátor

Üzenetek: 426

Kitüntetések: 3

Hírnév: 0

Állapot: Offline

Abrams, a félelemtől furcsa arckifejezéssel állt a pultjánál és jó pár másodpercre mozdulatlanul állt, mire reagálni tudott a parancsra. Óvatosan, kimért mozdulatokkal kezdett hozzá a deflector aktiválásának, majd egyre hevesebben kezdte nyomkodni a panelt, s nem sokkal később már egy gonosz vigyorral kísérve tolmácsolta a deflector utolsó szavait...
-Hasta la vista, Baby!

Abrams mindig is furcsa fickó volt... Sokszor kapott fegyelmit, olyan dolgok miatt, amik teljes mértékben logikátlannak tűntek másoknak és gyakran Ő sem értette, mit miért tett...

Ahogy a deflector kisütését elindította, a hajó azon nyomban remegni kezdett... A tudományos pult konzolja szinte egy az egyben kirobbant a helyéről, ami már semmit nem rontott a híd, már amúgy is háborús kinézetén... Szerencsére Abrams sikeresen elugrott onnan, így egy-két karcolást leszámítva semmi baja nem lett...

A Tachyon impulzus elég nagy károkat hagyva maga mögött, elindult a Zanek cirkáló irányába... Csak egy kékes fényt lehetett látni, majd a következő az volt, hogy a Bouty Hunter-nél egy csöppet kisebb hajó darabjaira robban szét, ezzel megsemmisítve a Quantum hálót is...
A robbanást követően nem sokkal egy lökéshullám érte el a hajót, ami hátrébb lökte a hatalmas hajó testet amitől az sodródni kezdett... Még ideje sem volt a stabilizátoroknak, hogy a hajót megállítsák, de Cromwell hadnagy, már indult is, hogy minél előbb elérjék az egyetlen biztonságot jelentő helyet, a Veela bolygó árnyékát...

Zero parancsnok egyre feszültebben figyelte a híd elülső ablakát... Sajnos a kijelző besült, így csak azt láthatták ami ténylegesen előttük -vagy felettük a kilátó ablak és a lék által- volt...

Cromwell hadnagynak meg kellett küzdenie a kormánnyal, mivel a meghajtó rendszer sérülése miatt, az RCS stabilizátorok beragadtak, nem lehetett deaktiválni őket és folyton azon voltak, hogy megállítsák a hajót...

Pár percnyi utazás után, a Bounty Hunter elérte a Veela bolygót és megállt az árnyékában. Amilyen zűrzavar volt a harctéren, szinte bizonyos volt, hogy itt senki sem fogja megtalálni őket, noha a Zanek hajók a bolygó körül cikáztak. Szerencsére a Veela, radioaktív légkörrel rendelkezett, ami nagyon meg tudta zavarni a Zanek érzékelőket...

Alan -> Freddy-> Lauren

Dátum: Csütörtök, 07-03-2013, 11:59:57 PM | Üzenet # 8

Bounty Hunter - Hajó pszichológus

Csoport: Hadnagy

Teljes név: Alan Cromwell

Üzenetek: 188

Kitüntetések: 3

Hírnév: 0

Állapot: Offline

A hatalmas feszültség közepette Abrams beszólása olyan hatást váltott ki belőlem hogy majdnem elsírtam magam (vagy legalább is majdnem kitört belőlem valami vagy a sírás vagy a röhögés. )
Nyeltem egyet és vártam a megfelelő pillanatara. Mást nem tehettem. Azok a pillanatok voltak talán a legrosszabbak az egészben.
Megremegett a hajó, de úgy mintha egy óriás rúgott volna belé és mivel nem akartam lefejelni a panelt megkapaszkodtam a két oldalába. Habár ujjaim a megfelelő gombok felett voltak nem csak a hajó de a kezem is remegett. Valahogy mindezek csak nem tudtak elég biztonság érzetet adni...

Előre néztem bele a világító kék fénybe.
Emlékszem arra gondoltam hogy mennyire vagyok-e jó pilóta és hogy hány éve tettem le a vizsgám... kereken 20 éves voltam.
Minden rendben volt velem, és az életem olyan gödör mentes volt mint soha utána. Calestine parancsnok gyönyörű kék szemei..
Álmodozásomból a hajó remegésének a vége hozott vissza a valóságba. Nagy levegőt vettem, majd a panelre néztem és erőlködve indítottam el a hajót a Veela bolygó felé.
Nehezen kezdtünk el menetelni...
Koorigáció-re-korigációt követett, szemem idegesen vándorolt az egyik értékről a másikra vagy épp az egyik információról a másikra...

Úgy éreztem soha nem fogunk oda érni mikor végre valahára megérkeztünk.
" A próba utam is egyszerűbbnek tűnik ezek után." - Gondoltam magamban.
- És... - Megállítottam a hajót majd kifújtam magamat. Hátra fordultam a parancsnok felé. Ő kimerültnek és enerváltnak tűnt - csakúgy mint én.
- Vagy észre vesznek vagy nem.

I'm not a show man.. at all...
If I am a charming man than the other's is glitter pony's... (:

Keep me away from the sickbay!

Dátum: Szombat, 09-03-2013, 0:03:06 AM | Üzenet # 9

Bounty Hunter - Kapitány

Csoport: Kapitány

Teljes név: Freddy

Üzenetek: 13

Kitüntetések: 1

Hírnév: 0

Állapot: Offline

Abrams csatakiáltása egy enyhe mosolyt csalt az arcomra, ez a fickó mindig is őrült volt szerintem igazán élvezi a csatát.
Az impulzus szép kéken világított és miután eltűnt már csak roncsokat láttam és a hajó hirtelen megrázkódott épphogy meg tudtam kapaszkodni valamibe elég megrázó élmény volt.
HAHA ezt nektek!- gondoltam magamban.

Odafordultam Abramshez
-Jól van?-kérdeztem
Ő egy bólintással jelezte hogy igen.Lehet végre észhez tér egy pofon után.
-Szép volt!-mondtam és újra kifelé kezdtem bámulni a hajóból.

Megint ideges lettem csak egy hajóval lettek kevesebben, csak arra tudtam gondolni nehogy egy másik hajó a semmiből ideteremjen és varázsolna nekünk még egy hálót vagy rosszabb.

A hajó akadozva ment Cromwell hadnagyon láttam, hogy feszült és minden tőle telhetőt megtesz hogy bevigyen minket az árnyékba, jól csinálja a dolgát, derék srác.

Percekbe telt mire végre elértük a Veela bolygót és mikor behúzódtunk mögé megnyugodtam már csak az erősítésre kell várni és minden megoldódik legalább is remélem, hogy így lesz nem is tudom mennyit kell még rájuk várni.

Ha nem olvasod el kapsz ezer forintot.

Dátum: Szombat, 09-03-2013, 10:25:25 PM | Üzenet # 10

Lodestar - Első tiszt

Csoport: Moderátor

Üzenetek: 426

Kitüntetések: 3

Hírnév: 0

Állapot: Offline

A hajó, órák óta először csendben nyöszörgött a Veela árnyékában... Mindenki tűkön ült, lélegzet visszafojtott állapotban várva, hogy mikor érkezik meg a "felmentő sereg"... Vagy 10 percig ültek egy helyben, mikor ideje korán, millió kilométeres, kék fénynyalábokkal kísérve megjelentek a hajók... A Trident, a Clandestine, a Pandemonium, a Hellfire és a Gravedigger elegánsan és tekintélyt parancsolóan tett belépőt a tucatnyi idegen hajó közé... Mint valami megállíthatatlan erő, úgy hasították keresztül a hajóhadat... Mivel azonban Ők sem voltak erősebb hajókkal mint az eredeti flotta, így hamar leamortizálták őket is... Sorra érkeztek be a segélykérő adások... Zero parancsnok a fogait és öklét összeszorítva csapott a konzolra ami mellett, a parancsnoki szék helyett állt... Egyszerűen tehetetlennek érezte magát...
Valószínűleg Cromwell hadnagy is ezt érezhette, ám Ő azzal volt elfoglalva, hogy kikapcsolja a beragadt RCS stabilizátorokat, amik most ugyan jó szolgálatot tettek az extrém alacsony, geostacionárius pálya megtartásában...

A segítségükre érkező hajók sorra kezdték el a warp plazmájukat az űr rideg vákuumába ereszteni, majd a Hellfire a nevéhez hűen, robbanásban végezte, ám ezzel két Zanek hajót is elintézett...

A Bounty Hunter legénysége csak imádkozhatott, hogy ne találják meg őket... Nem valószínű, hogy még egyszer ilyen szerencséjük lesz...

Alan -> Freddy-> Lauren

Dátum: Vasárnap, 10-03-2013, 7:48:24 PM | Üzenet # 11

Bounty Hunter - Hajó pszichológus

Csoport: Hadnagy

Teljes név: Alan Cromwell

Üzenetek: 188

Kitüntetések: 3

Hírnév: 0

Állapot: Offline

Olyan csönd volt hogy még a saját szívem dobogását is meghallottam... pedig igazából nem kellett volna.
Lehet csak behalucináltam - ugyanis nem volt olyan szívem amit klasszikus értelemben annak lehetett mondani és annak pulzusa sem nagyon volt - de legalább megnyugodhattam.
Azt hittem hogy ezek után már rosszabb nem jöhet, hogy majd jön a felmentő sereg és hurrá! Ennyi, kész vége.
De nem, tévedtem.

Percek, de lehet órák is elteltek, nem tudom mert annyira csönd volt.
Olyan volt egy kicsit mint a vihar előtti csend, ahogy szokás mondani és egy kicsit arra emlékeztett amikor csak hosszú percekig ültem a kórházba és vártam hogy mi lesz. Akkor is két lehetőség volt előttem: hogy megműtenek és túlélem vagy hogy lemondanak rólam és nem. A lehető legrosszabb érzés fogott körbe akkor a világon amit valah is átltem.
A helyzetünk annál egy fokkal jobb volt mert megbíztam Zero parancsnok szavaiba. És mivel ő sokkal nyugodtabbnak tűnt, és mindenki scendbe maradt - még Abrams is ami nagy szó volt vele kapcsolatban - ezért félig-meddig már kezdtem úgy értelmezni hogy vége van, és én értek valamit rosszul.
Bár...igazából nem sokat tudtam felfogni az egészből mert még azokban a percekben is amikor csend volt én az RCS stabilizátorokat próbáltam épp kikapcsolni.
Elég nehéz volt, többször rá is csaptam a panelra mire végtére is sikerült.
"Ezek után remélem egy szép volt Cromwellt kapok, hogy apámat idézzem." - Dühöngtem magamban.
Mi tagadás azon a napon az érzelmeim hullámvasútként hol túlzottan fenn hol túlzottan lenn voltak...

Mikorra felnéztem a panel mögül arra lettem figyelmes hogy jelentik hogy a segítségünknek lőttek, szó szerint.
- Mi van, ugye most viccel?! - Kaptam a fejemet a rádiósra majd megint a néma csend árnyékába burolództam és a gondolataimban melyet senki nem tudott kifürkészni.
" Ennyi, kész-vége minket most lelepleznek aztán porrá lőnek..." - A panelra néztem szomorú-kiábrándult arccal. Próbáltam össze szedni magamat de nem tudtam még ha akartam volna akkor sem.

I'm not a show man.. at all...
If I am a charming man than the other's is glitter pony's... (:

Keep me away from the sickbay!

Dátum: Vasárnap, 17-03-2013, 7:51:41 PM | Üzenet # 12

Lodestar - Első tiszt

Csoport: Moderátor

Üzenetek: 426

Kitüntetések: 3

Hírnév: 0

Állapot: Offline

Freddy kimarad

Az esélyek egyre rosszabbakká váltak, egyre csak fogytak, hogy valaha élve kijutnak arról a helyről.. A felmentő seregként érkező szövetséges hajókat egy kivétellel mind kilőtték... Ez volt a Pandemonium, a Bounty Hunter testvérhajója...

A hatalmas, szürke fém monstrum csak úgy hasította a roncsmezőt... Fenséges pompával maneuverezett végig a hajók között, majd egy jól irányzott lövéssel, kilőtte az általa üldözött Zanek hajót... A robbanás bevilágította az egész roncsmezőt, ami kavarogva tért le a Veela orbitájáról és egy része, lángolva hasította keresztül a bolygó légkörét...

A Pandemonium szinte, mint egy mentő hajó, szedegette fel a mentőkapszulákat.... Messziről úgy tűnt, hogy minden rendben és vége a csatának, hiszen az utolsó Zanek cirkáló is megsemmisült, vagy mozgásképtelenné válva sodródott az űrben.
A Pandemonium már lassan végzett a miniatűr járművek felszedésével, mikor egy kissebb Zanek hajó az egyik roncs mögül előbukkanva, a leeresztett pajzsú Pandemoniumot szó szerint kettévágta...
A Trident osztályú hajó először csak lebegett egy helybe, majd egy hatalmas robbanást követően, szétszóródott az űrben... De a pusztulásával az ellenséges hajót is majdnem a sírba vitte... Az ugyanis, pont az egyik nagy darab törmelék röppályáján tartózkodott, mikor a hajó felrobbant és a méretes tritánium darab belefúródott, pont a hajó hasába...

A Zanek cirkáló először csak remegni kezdett egy helyben, majd egy erős fényű, lila energia gömb (graviton mag) távozott, amitől a hajó ugyan megállt, de lebénult... Itt volt az alkalom, a Bounty Hunter-nek, hogy kilőjék.. Ám még mielőtt bármit is tehettek volna, a lila energia gömb egyenesen a rendszer csillagába csapódott...

A csillag először megsemmisíteni látszott az energia gömböt, ám a következő pillanatban, az egész égitest lilás színben kezdet világítani, majd közel négyszeresére duzzadt.. Pár percig állhatott fenn ez a helyzet, mikor az egész összeesett és felrobbant... A lökéshullám végig tarolt a naprendszeren, éppen annyi időt hagyva a Bounty Hunter-nek, hogy visszahúzódjon a Veela árnyékába, ahol talán lehetősége lesz túlélni a katasztrófát...

Mivel a rádió be volt kapcsolva, tisztán lehetett hallani az elpusztuló bolygók utolsó sikolyát, amit az általuk sugárzott elektromágneses tér szétesése adott ki rádió hullámok formájában...
A lökéshullám gyorsan elvonult, maga mögött hagyva a port és hamut... Nyugalom volt... Béke, nyugalom és csend... Csend honolt az egész tájon... De, az események áradata ezzel még nem ért véget.. Az elpusztult csillag ugyanis a gravitonmag által megnövekedett tömeg hatására fekete lyukká alakult ami szép lassan elkezdte magához vonzani a rendszerben hátramaradt törmelékeket, s vele együtt a Bounty Hunter-t is...

A hajó egyre gyorsabbak kezdett sodródni a hatalmas törmelékfaló közepe felé... Egyre közelebb ért, majd az egész közepét, az eseményhorizontot elérve, belezuhant...

.
.
.
.
.
.
.
.
.
Újraindítás....Újraindítás....Újraindítás....Újraindítás....
A Rendszer üzemel...
Létfenntartó 10%; Térhajtómű üzemképtelen; Impulzus meghajtás 45%; Burkolat: 37% sérült, 6% megsemmisült, 57% épp; Energia ellátás 76%; Pajzs 2%, Fegyverzet üzemképtelen....
Legénység eredeti létszáma: 423 Fő
Legénység jelenlegi létszáma: 193 Fő
Sérültek: 56 Fő
Halottak: 230 Fő
.
Tartózkodási hely: Nincs adat
Keresés a történelmi fájlokban: Találat.
Inicializálás: Kész
.
Tartózkodási hely: Watran rendszer, Celes szektor
Dátum: 2384. Március 17
Csillagidő: 61211.4

Ezek voltak az első szavak amit Frederic Zero, Alan Cromwell és a hajón tartózkodók meghallottak, mikor felébredtek.. Senki sem emlékezett, hogy mi történt... Csak annyi tudtak, hogy nagyon messze vannak a hazájuktól...

Alan->Freddy->Alan->Freddy->Lauren

Dátum: Vasárnap, 17-03-2013, 10:04:57 PM | Üzenet # 13

Bounty Hunter - Hajó pszichológus

Csoport: Hadnagy

Teljes név: Alan Cromwell

Üzenetek: 188

Kitüntetések: 3

Hírnév: 0

Állapot: Offline

Lehajtottam a fejemet a panelra és arra gondoltam behunyt szemekkel hogy vége van.
Végleg vége van... világ életemben gyáva alak voltam, de én soha nem akartam meghalni. Még a szó hallatán is rosszul lettem és nem bírtam soha megemészteni azt hogy hogyan tűnhetnek el emberek csak úgy... lehetetlen...
Nem akartam a semmibe kerülni - bár tudtam hogy van valami utána - de nem akartam elpárologni... nem. Még túl fiatal vagyok.
A pánikrohamom még talán sokáig tartott - és még szerencse hogy csak én hallottam a saját fejemben mert többen nekimentek volna lehet a falnak, bár abban a helyzetben még is lehet hogy teljesen normális volt - de a hajó megremegett mire "felébredtem". (Ha lehet ezt így mondani.)
Kipattantak a szemeim mintha csak egy darázs csípett volna meg,és folytattam a korrigációs munkát mint az előtt de nem voltam biztos benne hogy van-e ennek értelme, vagy nincsen.
Két opció volt:
A; Túléljük
B; megtaláljuk és nem éljük.
C; NINCS! köztes opció nem létezik. : ez pedig bántott. Nincs opció... a legrosszabb rémálmom... ekkor megszólalt valaki hátulról mint egy vészmadár hogy a Pandemonium megmaradt és hogy ők az igazi felmentősereg, az igazi bónusz kártya.
"Jajj de jó!" - Gondoltam magamban de ez egy keserédes öröm volt azok után hogy sejtettem hogy mi történt a többi hajóval.. annyi ember... mindenkinek vége... Kirázott a hideg.
Most csengett le minden, minden hogy nekünk tényleg lőttek ha a Pandemonium nem segít de véglegesen.

Olyan ideges lettem hogy még a kezem is remegni kezdett ahogy az RCS-kkel bíbelődtem.
De hiába mert kisvártatva egy robbanást láttunk..
- Az.. az nem a Pandemonium volt.. nem.. - Motyogtam, de még fel is álltam hozzá a panelre támaszkodva hogy lássam hogy mi a helyzet... de nem láttam semmit csak egy robbanást.. majd meglökődtem és vissza zuhantam a székembe.
- Ez meg mi volt?! Nem tűnt torpedó-nak... - Értetlenkedve néztem hátra majd vissza előre.
Majd hirtelen elvakított minket egy fényáradat. Lehajtottam a fejemet és pislogtam, nem értettem mi van mikor kaptam a hírt hátulról hogy most már a naprendszernek is lőttek.
Akaratlanul és lehet hogy nem oda illően de elnevettem magamat:
- VICCEL?!!!!!! - teljesen kikeltem magamból a szó szoros értelemben. " Kelljek már fel az ég szerelmére ebből az álomoból!"

De nem.
Nem ébredtem és ez még csak rosszabbá vált.. Megpróbáltam megmozdítani a hajót valamerre, jobbra vagy balra az tök mindegy csak induljunk! És valamennyire sikerült is a bolygó legárnyékoltabb zónájába kerülni de késő volt úgy hiszem és idióta próbálkozás volt tőlem mert semmit nem ért!
Iszonyatos volt a sikolyokat hallgatni; a tudat hogy nem tehetek semmit értük. Az az ember vagyok aki szeret segíteni másokon de itt hiába: nem tudtam.
Tehetetlennek éreztem magamat, nem tudtam elkerülni a végzetemet és nem tudtam segíteni senkin... hirtelen a Bounty hunter is magától indult el az ujszülőtt fekete lyuk felé mely éhes volt és most minek akart...
Hátra néztem az elsőtiszt felé.
- Sajnálom uram... azt hiszem.. ennyit tudtam tenni... - Jelentettem... még mielőtt teljesen belezuhantunk volna a fekete lyukba előre néztem majd behunytam a szememet....olyan volt mintha egy álomból ébredtem volna.

A hajó a Celes szektorban volt, és én a kormányműnél.
Fogalmam sem volt mi történt de nyilvánvaló volt hogy távol vagyunk a parancsnokságtól és hogy megsérült a hajó. Sok halottunk lehetett és.. ki támadott meg minket?! Miért könnyes a szemem és.. mi történt??
Ahogy kiegyenesedtem a székben megtöröltem a szememet, majd a homlokomra tettem a bal kezem mely úgy lüktetett mintha megütöttek volna.
- Mi a.. mi történt? - Motyogtam félhangosan magamnak, nem mintha vártam volna hogy majd valaki válaszol is.

I'm not a show man.. at all...
If I am a charming man than the other's is glitter pony's... (:

Keep me away from the sickbay!

Az üzenetet módosította: AlanCromwell - Vasárnap, 17-03-2013, 10:19:20 PM

Dátum: Kedd, 19-03-2013, 11:54:12 PM | Üzenet # 14

Bounty Hunter - Kapitány

Csoport: Kapitány

Teljes név: Freddy

Üzenetek: 13

Kitüntetések: 1

Hírnév: 0

Állapot: Offline

Az események felgyorsultak mikor megjött az erősítés a remény egy csillaga felvillant az égboltunk és ránk sugárzott. De ez a remény hamar szertefoszlott mikor láttam a barátaink hajóit eggyé válni az űrrel és az asztalra csaptam mérgemben hogy tehetetlenül hánykódunk egy bolygó mögött.

A segélykérések sorra érkeztek a megsemmisült hajók utolsó üzenetéül. De egy még egy úgy ahogy még épp volt és küzdött a Pandemonium.
-Hajrá srácok!-mormogtam halkan és mintha egy focimeccset néz az ember szurkoltam nekik.Gyönyörű manőverekkel szedték fel a mentőkabinokat és leszedett egy zanek hajót is.
Igazából meg sem lepődtem mikor a semmiből jött elő az ellenség,-Ennek is vége lesz- gondoltam, de tévedtem.A Pandemonium kecses mozdulatokkal robbant ketté.
Nem hiszek a szememnek.Ez nem lehet igaz ne... Igen elég hamar elvesztettem a megmaradt nyugalmam, amit vissza is szereztem
mire újra észhez térítettem magam és láttam, hogy az ellenség is kapott egy pofont a képébe.

De álljunk csak meg egy pillanatra-Az meg mi a fene? Egy lila fénygömb hagyta el a zanek hajót és egyenesen a közeli csillag felé tartott ajjaj ez nem jó...az a graviton magja a hajónak ami ha becsapódik a napba itt kő kövön nem marad.
-Vegye cél....-már késő volt hiába akartam szétlövetni már belecsapódott a napba.

A következő pillanatba az egész égitest lila fényben úszott. Annyira még emlékszem a tankönyvekből, hogyha ez nekünk itt felrobban azt nem éljük túl.

Nem nem adjuk fel.A bolygó mögé kormányoztattam a hajót hátha így marad legalább egy százaléknyi esélyünk túlélni.

A jó öreg idő az embereknek barátja megint meg akart viccelni minket, mert az idő lelassult mikor a hatalmas égitest felénk tornyosult és rögtön abban a minutumban le is lassult mikor felrobbant.

A figyelmem hirtelen a rádión hallatszódó halálnak hangja kötötte le.
A csillagból óriás az óriásból pedig egy végtelen fekete lyuk keletkezett ami magába szívta a hajót.

Láttam az életem leperegni a szemem előtt, láttam hogy anyám puszit ad homlokomra, az első barátnőmet és mikor ráléptem a Bounty Hunter fedélzetére első alkalommal és minden elsötétült.

Ébredezni kezdtem kábult álmomból. Szépet álmodtam tudom de már nem emlékszem mit. Ideje felébredni kinyitottam a szemem és a Bounty Hunteren találtam magam ráadásul éve vagyis azt hiszem. De ha én most meghaltam akkor hol a francba vannak az angyalok és Szent Péter az arany kapunál?
Nyögtem egyet és felkeltem a fekvő pozícióból és meghallottam Cromwell hadnagy sóhaját és rögtön válaszoltam is rá
-Nem tudom matróz, de a lényeg hogy élünk vagy valami olyasmi.

Ha nem olvasod el kapsz ezer forintot.