|
Folyosó
|
|
| Lauren | Dátum: Hétfő, 25-03-2013, 8:42:00 PM | Üzenet # 1 |
 Lodestar - Első tiszt
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 426
Kitüntetések: 3
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| Leon ahogy kilépett a gyengélkedő, nyomott és halált árasztó légköréből a folyosóra, rögtön megcsapta a még több halott érzése... Az érzés, hogy legénység fele meghalt... Ezt azonban nem tudhatta biztosan, mivel nem volt energia a panelekben... Csak a kék vészfény égett a folyosófal és a padló találkozásánál... Mivel nem tudott semmit sem, így hát elindult a folyosón előre... A háborús helyzet miatt, minden tisztnél kötelezően van, a komputer által felügyelt phaser pisztoly... Az azonban bedöglöttnek látszik... Legalábbis a másodlagos. (Kettő van)
Ahogy ment a folyosón, egyre csak látta a halottakat és a kóválygó tiszteket... Nyomasztó volt az egész. Még egy kevésbé érzékeny, Humán is rosszul érezte volna magát ebben a helyzetben...
"Ne packázz velem... Én vagyok a mesélő"
"When the vi'lence causes silence, we must be mistaken."
Evil Wolf
Make no mistake between my personality and my attitude. My personality is who I am, my attitude depends on who You are.
|
| |
| |
| Leon | Dátum: Hétfő, 25-03-2013, 11:39:27 PM | Üzenet # 2 |
 Bounty Hunter - Tudományos Főtiszt
Csoport: Parancsnok-Helyettes
Teljes név: Leon Cochrane
Üzenetek: 69
Kitüntetések: 1
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| Az egész folyosó ridegen, hidegen, a maga kékségében tárult elém. A panelek nem világítottak, s a kék fényben sötét foltokként díszítették az összképet a bajtársaim hullái. Volt aki beverte a fejét a falba, s nyakát törte, olyan is akadt, akit egy robbanó panel ölt meg, de ebben az összevisszaságban még egy spontán szívroham is szóba jöhet az idősebbeknél. Az egyik mellékfolyosóról kifordulva az egyik beosztottamat láttam a gyengélkedő felé andalogni. Az arca teljesen kifejezéstelen és üres volt, az összhatást az alulról érkező kék fény még sápadtabbá tette. A fiatal zászlós vércsíkot húzott maga után, s felmerült bennem a kérdés: vajon észlelte már, hogy hiányzik a fél bal keze? Bruce Vernon amúgy rendkívül barátságos és extrovertált volt. Mindig mindenkivel szeretett beszélgetni, talán túl sokat is. Most szöges ellentéte volt önmagának, a gyengélkedőn azonnal megállapítanák, hogy sokkos állapotban van. Sokk: utazás a halál felé. Elhatároztam, hogy visszakísérem a csoszogó kutatótisztet a gyengélkedőig, ahol elláthatják, viszont mikor elhaladt mellettem, s visszafordultam, megláttam, hogy egy óriási paneldarab áll ki a tarkójából.
- Vernon! - kiáltottam fel kissé elcsukló hangon. Szinte pánikba estem, nem tudtam, mi fog történni ezzel az emberrel, ahogy a szemembe nézett, tisztán láttam benne a rémületet, de ami még rosszabb volt, hogy az egészet felerősítve éreztem. Néha átkoztam magamat, amiért félig betazoidnak születtem.
- Ashley! Hisz neked elbűvölő a ruhád! - szólt hozzám a tiszt. Fogalmam sem volt, hogy éppen mit vizionál, de még el is mosolyodott hozzá. Felém lépett, egyet, majd még egyet, amikor felakadt a szeme, nyögött egyet, és összecsuklott. Sikerült elkapnom, mielőtt a földre zuhant volna. Még szóra nyitotta volna a száját, de hirtelen elernyedt a teste. Kimerült voltam, így, hogy picit sem tartotta magát, nem bírtam el: elejtettem. Az egész szituáció elég szörnyű volt hozzá, hogy könnyek szökjenek a szemembe, de a sors nem hagyta, hogy sápadt, somolygó fiatalemberként emlékezzek vissza Bruce Vernonra: a paneldarabot a padló megütötte, s a hegye a homlokán jött ki. A kép örökre az agyamba égett.
Némi tétovázás után lezártam a zászlós szemeit, s továbbindultam. Nagyon reméltem, hogy több szörnyűség nem történik velem, míg a hídra érek. Elég volt mára a traumákból.
"Megvetem a majmot, mer' a fán veti meg az ágyát."
Az üzenetet módosította: Leon - Hétfő, 25-03-2013, 11:39:59 PM |
| |
| |
| Lauren | Dátum: Kedd, 26-03-2013, 10:05:02 PM | Üzenet # 3 |
|
Lodestar - Első tiszt
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 426
Kitüntetések: 3
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| Leon miután lefektette Vernon-t a földre, lehetőleg úgy, hogy a legméltóságteljesebb módon feküdjön, tovább indult a folyosón előre...
Jó sokat kellett mennie, mivel ezekben a hajókban sok a hosszú és ajtó nélküli folyosó... Elég kevés helyiséget tartalmaz a hajó test.. Akárhol megy el az ember a hajó hátsó felében, szinte biztos lehet benne, hogy a fal másik oldalán a gigantikus géptermet találja... Ez érezhető is általában, mivel az egész beremeg... De a helyzet most más volt... Alap esetben, az ember pár napi ittlét után, meg tudja állapítani, pontosan hol is van a hajtóműhöz képest... Mivel azonban az jelenleg nem működik, így egy labirintus az egész hajó... Kész alkonyzóna... A sérült, kábul tisztek, kik a baleset során elvesztették a neurális interfészt a nyakukról, most emlékek nélkül kóvályognak az egyhangúan sötét folyosó kazalban...
Főhősünk, hamarosan elérkezett az étkezdéhez... Odabent a helyiség plafonja leszakadt.. Ahogy megvilágította a nála lévő zseblámpával látta, hogy a vér, mint az Amazonas, folyik kifelé, egyenesen a folyosó irányába...
Mivel a vér mennyisége, elég súlyos volt, az alatta rekedt(ek) szinte bizonyosan meghaltak.. Ám, halk nyöszörgés és kapirgálás hang hallatszott ki a súlyos fal darabok alól...
"Ne packázz velem... Én vagyok a mesélő"
"When the vi'lence causes silence, we must be mistaken."
Evil Wolf
Make no mistake between my personality and my attitude. My personality is who I am, my attitude depends on who You are.
|
| |
| |
| Leon | Dátum: Csütörtök, 28-03-2013, 8:18:42 PM | Üzenet # 4 |
|
Bounty Hunter - Tudományos Főtiszt
Csoport: Parancsnok-Helyettes
Teljes név: Leon Cochrane
Üzenetek: 69
Kitüntetések: 1
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| Az eseményektől lesújtva haladtam tovább a folyosón. Pislogás közben fel-felsejlett előttem Vernon zászlós képe, s halotti üres tekintete. Igyekeztem magam túltenni a történteken, de már előre tudtam, hogy fel kell majd keresnem a tanácsadót. Persze csak akkor, ha még él, és ha én is életben maradok. A közhangulat továbbra sem javult, néha már fájdalomként éltem meg a félelem megfagyasztó hullámait. Persze már nem is csodálkoztam. "Ki tudja, hogy kik láttak még hasonló eseteket, mint Vernon zászlósé? Ki tudja, ki látta meghalni a legjobb barátját, vagy a kedvesét? Vajon van ezen a rohadt hajón olyan ember, aki ne vesztette volna el senkijét?" - gondoltam magamban. Dühös voltam, amiért ott voltam, dühös voltam magamra, amiért elvállaltam a megbízást, és dühös voltam az egész világra. A végtelennek tűnő folyosón a gyaloglás nagyon monoton volt, a kék fény pedig kezdte bántani a szemeimet. A padlót puha szőnyeg borította, én pedig nem trappoltam, így szinte síri csend honolt a Bounty Hunter ezen szakaszán. Persze néha közeledtek a messzeségből kollégák, akiknek láthatóan nem töltött be a neurális interfészük, vagy elhagyták őket. De ők legalább nem féltek, belőlük zavarodottság áradt. Az egy picit jobb volt. "Talán én is jobban jártam volna, ha nem lép működésbe a készülék. Vagy ha elsőnek haltam volna meg. Akkor nem kéne átélni ezt az egészet." - egyre rosszabb lett a kedvem. A legrosszabb mégis csak az volt, hogy nem tudtam pontosan, hol vagyok. Biztos, hogy gépház mellett sétálok, de mivel a reaktor inaktív, így nem hallani a dorombolását. Elvesztettem idő és térérzékem. Terveim szerint az étkezde felé haladtam. Jó tíz percnyi lassú séta után el is értem oda. Reméltem, hogy az ajtó mögött embereket találok majd. Így is lett, bár nem ebben a formában akartam viszontlátni őket. A kantin ajtaja nem akart kinyílni, így manuálisan kellett kinyitnom a kapcsolószekrény alatt "elrejtett" hidraulikus karral. Le kellett guggolnom, hogy normálisan odaférjek, ekkor jöttem rá, hogy fáj a térdem is. "Vajon mikor sérült meg?" - gondolkoztam el egy pillanatra. Mikor felnéztem, láttam, hogy a plafon leszakadt, és a fölöttünk lévő szint plafonját bámulta az a biztonsági tiszt, aki derékig betakarózott egy hatalmas paneldarabbal. De csak bámulta: ő is egy jobb helyen volt addigra. A padlón egy futó árnyat láttam magam felé közeledni, de ahogy közelebb ért, rájöttem, hogy vér. Az útjába került egy kommjelvény. Először a jobb oldala felől kerülte meg, majd vékony csíkban a balon is. Ahogy jobban körülnéztem, észrevettem, hogy többfelé is elindultak ilyen vörös sávok. Az egész étkezdét gigantikus pókhálóként szőtte be a halottak vére. Borzalmas volt, megremegtek a lábaim, zúgott a fejem is. Nem tudtam elképzelni, mivel érdemelhettem ki, hogy ennyi szörnyűséget látok. Hisz mindig igyekeztem mások javát szolgálni, és alapvetően jó ember lenni. És a sok jó ember mivel érdemelte ki, hogy egy leszakadó plafondarab agyonüsse, elvágja a carotisát, vagy ha "szerencsés" megnyomorítsa egy életre? A gondolatok csak úgy cikáztak a fejemben, miközben a fejem zúgása egyre erősödött. Mikor már az ájulás határán voltam, vettem egy mély levegőt, és összeszedtem magam. Tudtam hogy át kell mennem az étkezdén, ha meg akarom találni a nekem megfelelő Jeffries csövet. Majdnem önkívületi állapotban, gépies léptekkel indultam neki, nem törődve a vérfoltokkal. Ahol nagyon bonyolult lett volna kikerülni őket, egyszerűen csak beleléptem. Útközben meghallottam, hogy valaki, vagy valakik kaparásznak a romok alatt. Jobban hegyezve a fülemet még nyöszörgés is hallatszott. Egy pillanatig tétováztam, de jól tudtam, hogy esélyem sincs megemelni az egyenként is több mázsás darabokat. Talán könnyebbek voltak, és el is bírtam volna őket, de akkor, és ott könnyebb volt ezt hinni:
- Sajnálom! Egyedül vagyok, nem tudom leemelni a roncsokat! Ahogy tudok, küldök segítséget! Kitartás! - mondtam a szerencsétleneknek remegő hangon. Erősen sejtettem, hogy mire ide megérkezik a segítség, nem lesz kin segíteni.
"Megvetem a majmot, mer' a fán veti meg az ágyát."
Az üzenetet módosította: Leon - Csütörtök, 28-03-2013, 8:20:47 PM |
| |
| |
| Lauren | Dátum: Vasárnap, 31-03-2013, 4:27:53 PM | Üzenet # 5 |
|
Lodestar - Első tiszt
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 426
Kitüntetések: 3
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| A tiszt ki a romok alatt feküdt, tisztán hallotta Leon szabadkozását és egyre rémültebben kaparászta, ütögette a rázuhant törmeléket... Nem akarta elhinni, hogy senki se jön a segítségére... A kaparászás egyszer csak abbamaradt... A tiszt meghalt... Valószínűleg megfulladt a törmelék alatt, amiből Leon-nak csak egyet kellett volna eltávolítania, hogy a tiszt túlélje a kalandot...
Leon tisztán érezte a férfi lelkének távozását, de most nem foglalkozhatott ezzel, hiszen a hajón ki tudja milyen helyzetek uralkodnak még... Muszáj feljutnia a hídra...
Közelebb lépett a Jeffries csőhöz, de amint benézett rádöbbent, hogy itt nem fog tovább menni... Beomlott...
Nem volt más választása, mint hogy tovább menjen a folyosón és elérje az egyik turbólift aknát... Azok a legerősebb járatai a hajónak...
"Ne packázz velem... Én vagyok a mesélő"
"When the vi'lence causes silence, we must be mistaken."
Evil Wolf
Make no mistake between my personality and my attitude. My personality is who I am, my attitude depends on who You are.
|
| |
| |
| Leon | Dátum: Kedd, 02-04-2013, 9:46:46 PM | Üzenet # 6 |
|
Bounty Hunter - Tudományos Főtiszt
Csoport: Parancsnok-Helyettes
Teljes név: Leon Cochrane
Üzenetek: 69
Kitüntetések: 1
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| A zaj és a nyöszörgés egyre csak erősödött, a bajbajutott szerencsétlen erején felül próbált szabadulni, mikor meghallotta, hogy a remélt segítség késik. Az egész helységben csak egy tudatot érzékeltem, aki lelkesen küzdött az életéért. Hiába volt az ütögetés, a romok meg sem moccantak, s jó tíz másodperc után csend lett. Éreztem, ahogy a tudat megszűnik létezni, teljesen. "Egy kollégám meghalt." - gondoltam. Szerencsésnek éreztem magam, hogy ezt legalább nem láttam. Annyira morbid volt a helyzet, hogy kínomban elnevettem magam. Tudtam, hogy tovább kell mennem, a hídon talán várnak engem. Benéztem a jeffries csőbe, de eleinte fény hiányában semmit nem láttam. Mikor kicsit megszokta a szemem a szürkületet, észrevettem, hogy a járat beomlott, és biztos, hogy nem fogok tudni áthatolni a területen. Meg kellett keresnem egy turbóliftet. Azaz, mivel biztos nem működött, az aknáját. Ott hosszas mászás után esélyem volt feljutni. Visszamentem a folyosóra, a rideg kék fény jóbarátként fogadott. Síri csend volt, hallottam a szívemet dobogni, és minden nyelésemet üvöltésként érzékeltem. Útközben a halott tiszten gondolkoztam, vajon ismertem-e, férfi volt-e, esetleg nő? Mindent megtudhattam volna, ha picit a tudatába jutok, de nem volt kedvem öngyilkosként meghalni talán századikként a Bounty Hunteren. Megszaporáztam lépteimet, úgy éreztem sietnem kéne.
"Megvetem a majmot, mer' a fán veti meg az ágyát."
|
| |
| |
| Lauren | Dátum: Hétfő, 08-04-2013, 6:50:34 PM | Üzenet # 7 |
|
Lodestar - Első tiszt
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 426
Kitüntetések: 3
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| A folyosó hasonlóan sötét volt mint ez előtt... Egyetlen fényforrást a padló széleit megvilágító kékes vészfény és a zseblámpa...
Leon lassan vagy egy kilométernyi folyosót járt be, mire egy működő turbólift ajtót talált valahogy a kísérteties folyosókon.
A falban lévő mágneses pántokkal, nagy nehezen kinyitotta és szerencséjére, a lift nem itt volt... Ellenőrizte, hogy nincs-e elzárva valahogy az út felfelé. Szerencsére tiszta volt az út, így elkezdhetett mászni felfelé.
Az ajtó mellett, az járat belső felén, jobb oldalt volt a falba mélyesztve a létra amelyen a szintek között lehet közlekedni. Nem egy kényelmes eljutási mód egyik helyről a másikra, de legalább biztonságos... Biztonságosabb mint a jeffries csövek kiszámíthatatlan stabilitására bízni magát.
Be is lépett óvatosan a járatba és elkapva a létrát, elindult felfelé. Már vagy közel két perce mászhatott, mikor a hajó megremegett. Ez még nem lett volna gond, de egy furcsa hang hallatszott felülről. Leon sejtette, hogy ez semmi jót nem jelenthet, így elkezdett gyorsabban mászni. Mászott ahogy tudott... A következő szint, már csak pár foknyira volt, de hirtelen megjelent a turbólift, a járatot bevilágító kékes fényben. Két fok volt hátra.... Szerencséjére az ajtó épp nyitva volt, így be tudott idejében ki tudott jutni a járatból.
Nem sokon múlott, hogy nem lapította ki a lift. Gyors szívdobogás közepette ült Leon a lift ajtó mellett, de mivel nem nagyon volt ideje pihenni, így elindult a folyosón jobbra. Jelenleg, a hajó elülső részének, zsilipkapui közelében járt...
"Ne packázz velem... Én vagyok a mesélő"
"When the vi'lence causes silence, we must be mistaken."
Evil Wolf
Make no mistake between my personality and my attitude. My personality is who I am, my attitude depends on who You are.
|
| |
| |
| Leon | Dátum: Szerda, 17-04-2013, 9:33:58 PM | Üzenet # 8 |
|
Bounty Hunter - Tudományos Főtiszt
Csoport: Parancsnok-Helyettes
Teljes név: Leon Cochrane
Üzenetek: 69
Kitüntetések: 1
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| A cipőim halk dobogása egyre jobban kezdett zavarni, ahogy a folyosó monotóniája is. A vádlijaim már elkezdtek zsibbadni a sok gyaloglástól, normál esetben nem kellett ennyit caplatnom. Becsléseim szerint már majdnem egy kilométert mentem, de semmi pontos adattal nem szolgálhattam magamnak. Végül végre megpillantottam egy világító konzolt egy turbóliftajtó mellett. Megnyomtam a kis érintőképernyőt, az ajtó pedig kinyílt. A lift nem volt ott. Megkapaszkodtam az "ajtófélfában" és bedugtam a fejem az aknába, felfele nézve. A teljes járat tiszta volt, el se láttam a végéig. Összeszedtem erőmet, s bemásztam a liftaknába. A létrán folyamatosan haladtam, egyszer sem álltam meg, és tudtam, jobb, ha nem nézek le a végtelen mélységbe. Pár perc mászás után csikorgó, suhogó hangot hallottam a fejem felett. Ösztönszerűen gyorsabban kezdtem mászni, tudtam, hogy az életem veszélyben van. Megláttam egy fényes foltot az akna falán, egy ajtó volt. Minden erőmet beleadva másztam felfelé a fokokon, majd mikor odaértem, kivetődtem a folyosóra. A több mázsás turbólift hirtelen elzúgott mellettem, ha pár másodperccel előbb ér oda, halott lettem volna. A szívem a torkomban dobogott, minden érzékem kiélesedett, a levegőt is gyorsabban vettem. Mivel nem volt időm holmi relaxálásra, empatikus képességeimet sem lecsendesítve indulktam el jobbra a folyosón, a megszokott kék fényben.
"Megvetem a majmot, mer' a fán veti meg az ágyát."
|
| |
| |
| Lauren | Dátum: Szerda, 17-04-2013, 10:04:02 PM | Üzenet # 9 |
|
Lodestar - Első tiszt
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 426
Kitüntetések: 3
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| Freddy - Alan
Zero parancsnok és Cromwell hadnagy elég sokáig másztak lefelé a tág aknában. Ha valamelyikük tériszonyos volt, az most tutira előjött. Látni nem sokat láttam, mivel sötét volt. Vészfények, meg az aknában lévő létrát megvilágító lámpák adtak csak némi világosságot számukra.
Pár perc után, -ami egy örökkévalóságnak tűnt- leértek a zsilipek szintjére. Biztonság kedvéért, kézbe vették a phaser-eiket s azzal indultak el a lift ajtón kilépve... Tudták, hogy a "látogatók" fegyvereit a hajó deaktiválta, minden más eszközükkel együtt, ám azt még maguk sem tudták, hogy ilyen esetben milyen egyéb biztonsági intézkedéseket hoz a computer.
Elindultak tehát abba az irányba, amerre Alan megállt az ajtóhoz képest. A folyosó kihalt volt... Pár tisztet láttak kóvályogni, de azon kívül semmit sem láttak, csak amit a kék vészfények és a phaser-el egybe fogott zseblámpa megvilágított... Kiváló alkalom, volt ez arra, hogy a Parancsnok és a Hadnagy jobban megismerje egymást...
Leon
Leon zakatoló szívvel, felgyorsult lélegzettel indult meg a zsilipek felé... Sejtelme sem volt, vajon kik dokkolhattak a hajóra egy csata közepén... (Emlékeztetlek, hogy még nem tudsz az időutazósdiról)
A falon hirtelen egy panel jelent meg, ami a behatoló riadóra figyelmeztetett. Ilyen még nem fordult elő a Bounty Hunter-en és titkos információról lévén szó, szinte senki nem tudta a kapitányon kívül, hogy mit is takar ez pontosan. Mivel a kép követi a falon az olvasó egyént, így nem kellett megállnia, hogy elolvassa, ám, ahogy elgondolkozott rajta, mis is lehet az a riadó, elért egy ajtóhoz. Az ajtónak normál esetben ki kellett volna nyílnia, a kijelző képe ajtó átlépéskor, az ajtó felőli oldalán kék színű lesz. Ám ez utóbbi nem történt meg. Sem az ajtó nem nyílt ki, sem a kijelző nem jelezte az átlépést.
Az ajtó nem nyílása esetén, csak a mágneses ajtó nyitókkal lehetséges ami a falban található.
Alan->Freddy->Leon (Leon előbb is írhat, mert külön van.. ez csak a logikai sorrend ilyen esetekben)
"Ne packázz velem... Én vagyok a mesélő"
"When the vi'lence causes silence, we must be mistaken."
Evil Wolf
Make no mistake between my personality and my attitude. My personality is who I am, my attitude depends on who You are.
|
| |
| |
| AlanCromwell | Dátum: Péntek, 19-04-2013, 8:38:32 PM | Üzenet # 10 |
 Bounty Hunter - Hajó pszichológus
Csoport: Hadnagy
Teljes név: Alan Cromwell
Üzenetek: 188
Kitüntetések: 3
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| Ahogy előre indult a parancsnok vettem egy mély lélegzetet és követtem őt.
Az akna mély volt és sötét. Olyan szinten hogy egy kukkot sem láttam úgyhogy nagyon oda kellett figyelnem hogy hova lépek mert ha leestem volna.. nos.. bele se merek gondolni. Bár.. utólag végig gondolva lehet túléltem volna vagy csak egy adag kutyakaja maradt volna belőlem.
Még jó hogy nem voltam tulságosan tériszonyos. Furcsa volt hallgatni azonban először a csendet. Mindent lefele a végtelen mély aknába és kezdtem komolyan úgy érezni magamat mint egy szenes legény a bányába. Frankón olyan sötét volt, és már csak a csáklya hiányzott volna azt hiszem a kezemből. (Bár ilyet is csak a nyaralónkba apám egyik ezer éves filmjében láttam.)
Apámra gondoltam a nyaralóval és a filmjeivel... soha nem lesz semmi a régi. Apám itt nem létezik csak aki volt, a nyaralóba soha nem térhetek vissza.
"Ez igazságtalan. " - Gondoltam magamban majd egy mély légvétellel elnyomtam a gondolataim folytatását melyek nagy része a depresszióról, a magányról szóltak. És a mardosó kínt már most éreztem.. apám nélkül nem voltam túl jó sehogy sem leginkább egy leamortizált romhoz hasonlítottam magamat abban a helyzetben..
Beletörődve és lesápadtan leérkeztem valahova. A parancsnok már nem sokkal előttem ott volt...
- Zsilipek. - Olvastam fel lassan. - Kezdődik a buli. - Mondtam halkan, bár ez inkább valami poén-szerűség akart lenni, ám tulajdonképp csak magamat akartam felvidítani ami lehetetlennek tűnt.
Leutánoztam Freddyt mint egy hülye gyopár majom, ezért elővettem a phazerem és előre indultam mögötte lassan.
- Minek vettük ezeket elő. - Súgtam oda Freddynek. - A kompjúter úgy is kikapcsolta a fegyóikat nem beszélve a trikordereikkel. - Tettem hozzá mint ha egy ismeret terjesztő filmben lennék. - Egyépként... miért van ilyen kékség? - Megálltam, majd előre néztem bele a halvány kék fényekbe. Mintha egy másik világba érkeztünk volna. Haloványan mintha a távolba tisztek lépdestek volna, de azon kívül semmi nem törte meg a csönd áthatolhatatlanságát. A csendet mely körbe vett minket és majd körbe fog sokáig ha egyek leszünk vele..
Persze reméltem hogy az sem ma lesz hogy meghalok, hisz a látogatóinkat akik valószínűleg ezen idő Csillagflotta tisztjei voltak a segítség igényének szele hozta ide.
Ez némileg eltöltött bizakodással, de ennek ellenére mikor elindultam előre nehezemre esett tovább indulnom.
- Magának van illetve volt .. családja? - Kérdeztem a parancsnokot. - Nekem van... volt... egy apám.. - Megcsuklott a hangom de elnyomtam egy nyeléssel és folytattam. - Nem nagy család de.. volt.. és most.. most nem tudom mi a frászt kezdjek magammal.. azt sem tudom minek vagyok még mindig itt. - A férfira néztem szomorú arccal, majd tovább indultam most már mellette. - Ha ennek vége...lehet leszerelek. Alapból ezt kellett volna csinálnom.. de látja..
I'm not a show man.. at all...
If I am a charming man than the other's is glitter pony's... (:
Keep me away from the sickbay!
|
| |
| |
| Frederic_Zero | Dátum: Szerda, 01-05-2013, 11:15:03 PM | Üzenet # 11 |
 Bounty Hunter - Kapitány
Csoport: Kapitány
Teljes név: Freddy
Üzenetek: 13
Kitüntetések: 1
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| Vettem egy nagy levegőt mikor elkezdtem lefele mászni alétrán mintha egy medencébe ugrottam volna.
Ennek a mászásnak úgy tűnik sosem lesz vége gondoltam
magamban és egy pillanatra feltekintettem, hogy Mr Cromwell boldogul-e a létramászással
de úgy látom minden rendben.
Amint leértünk elővettem a phaseremet és bekapcsoltam a kis
zseblámpám mellé de mielőtt neki indultam volna a félhomálynak egy régi
megszokásból azt mondtam halkan
-Booyaa...-
Én megyek elöl a hadnagy bizonytalanul mögöttem kullog és
gondolom hogy ne legyen annyira síri csend elkezdett kérdéseket feltenni.
- Igen úgy van, kikapcsol mindent a trikorderektől kezdve a
nagy mordályokig, de ez a mező csak a behatolók felszerelésit süti meg. Milyen lenne,
ha a saját hajónk tenne védtelenné nem?- Mondtam barátságosan, legalább amíg beszélünk
sem azon törjük a fejünket, hogy hogyan akarnak megvizsgálni minket a
vendégeink.
Csak mentem előre a homályban mintha egy videojátékban lennék.
Amerre csak nézek vagy sötétet vagy, kóválygó tiszteket látok nem bizalom
gerjesztő de jobb mintha halott lenne mindenki.
A csendet a hadnagy nem a helyzethez illő kérdése zavarta meg.
Család mi?
- Van, valahol van a családom szétszóródott az űrben no
persze nem testrészekre hanem a flottával. Szüleim eltűntek az űrben egy
küldetés során. A menyasszonyom pedig a Földön vár rám .- Bele sem gondoltam
még ,hogy hogy a rákba fogunk hazajutni.
- Leszerelés?- itt tartottam egy kis csöndet- Pedig szép
szakma ez sosem unalmas de nem akarom lebeszélni .- Cromwell arcán látszódott
hogy észnél van csak a régi sebeit feltépte ez a helyzet- Ha szabad
megkérdeznem mi történt az apjával?
Ha nem olvasod el kapsz ezer forintot.
Az üzenetet módosította: Frederic_Zero - Szerda, 01-05-2013, 11:40:02 PM |
| |
| |
| Lauren | Dátum: Hétfő, 06-05-2013, 7:03:38 PM | Üzenet # 12 |
|
Lodestar - Első tiszt
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 426
Kitüntetések: 3
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| Leon
Kimarad: Majd írok neki, ha itt lesz.
Alan->Freddy
Cromwell hadnagy és Zero parancsnok tovább beszélgetve haladtak a folyosón. Hirtelen a Behatoló riadó felirat jelent meg a jobb oldali falon lévő kijelzőn, s mivel a hajó tisztjei voltak, így nekik kiadta, hányan is vannak. Kilencen voltak. A folyosók fényei pár másodperccel később felgyulladtak és hallani lehetett, hogy a folyosók egy része lezárt. Várható volt, miután a behatoló riadó megjelent.
Ilyen esetekben a hajó computer megpróbálja külön utakra terelni a behatolókat, hogy a legénységnek könnyebb dolga legyen az elkapásukkal. A folyosók csak 1 útvonalat engednek meg nekik, a hajó különböző csomópontjaihoz. Ezúttal azonban, nem volt elegendő létszámú, épelméjű személyzet a behatolók elfogására, s ha lett is volna, jelenleg a behatolók az egyetlen segítség a bajba jutott hajónak, amely computere saját maga ellen dolgozik.
A 25. századi hajók computere inkább megsemmisíti a hajót, minthogy ellenség kezébe jusson, így a feladat: Lekapcsolni a főcomputert, amely a biztonsági rendszerekért felelős.
Mivel Alan és Frederic a hajó tisztjei, így nekik szabad járásuk van a folyosókon. Meg kell találniuk a "behatolókat" és a segítségükkel leállítani az önpusztítást...
Dönteniük kell, hogy hova mennek, mivel a computer három csomópontot adott meg a behatolóknak:
Híd
Gépház
Computer Mag
Alan->Freddy->Lauren
"Ne packázz velem... Én vagyok a mesélő"
"When the vi'lence causes silence, we must be mistaken."
Evil Wolf
Make no mistake between my personality and my attitude. My personality is who I am, my attitude depends on who You are.
|
| |
| |
| AlanCromwell | Dátum: Hétfő, 06-05-2013, 9:09:29 PM | Üzenet # 13 |
|
Bounty Hunter - Hajó pszichológus
Csoport: Hadnagy
Teljes név: Alan Cromwell
Üzenetek: 188
Kitüntetések: 3
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| Nem volt kedvem olyan nagyon magyarázkodni az apámmal kapcsolatban.
Hogy őszinte legyek ennek a Fredericnek zero volt a felfogása...
- Az apám.. a mi jelenünkbe maradt... - Fejeztem ki egy röpke mondattal amit csak félhangosan jegyeztem meg, történetesen a miatt mert olyan hangosan jelent meg a behatolás riadó felirat hogy majdnem megsüketültem. Minden további gondolatomat az apámmal kapcsolatban zároltam hirtelen, ugyanis a hang effekt valahogy jobban felkeltette az érdeklődésemet.
- Ezek a vendégeink lesznek. - Szóltam egy sóhajjal majd előre léptem egy fél lépést. Hallottam ahogy a folyosó lezár valahol így csak megcsóváltam a fejemet.
Maradt tehát a legjobb: nekünk a választás.
A három különféle út; vagy megyünk vissza a hídra ami már alapból egy baromság (De ez a Frederic úgy is ezt fogja választani közkívánatra mer mé ne?) a gépház, (Ami szerintem a legjobb választás de nem én vagyok a góré) meg a mag. (Ami majdnem ugyan az csak a szomszéd. )
Leengedtem a kezemet amire a lámpa volt rászerelve, majd a sötétben a parancsnokra néztem.
Vártam már hogy nullát fog felfogni az egészből, azt is hogy halovány fény fog égni a szemeiben a nagy gondolkodás hevében de helyette csak nyitotta volna a száját.
- Nekem nyóc hova megyünk. - Vontam meg flegmán a vállamat. - Várom a parancsát.. uram.. - Tettem hozzá megint csak gúnnyal a hangomban. És vártam hogy a nagyokos szóljon valamit.
I'm not a show man.. at all...
If I am a charming man than the other's is glitter pony's... (:
Keep me away from the sickbay!
|
| |
| |
| Frederic_Zero | Dátum: Kedd, 14-05-2013, 0:12:02 AM | Üzenet # 14 |
|
Bounty Hunter - Kapitány
Csoport: Kapitány
Teljes név: Freddy
Üzenetek: 13
Kitüntetések: 1
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| -Hadnagy ön nagyon emlékeztet engem az unokahúgomra.-Bár vele már rég vissza foglaltam volna a hajót gondoltam.
Hirtelen megszólalt a riadó, meglepő volt de idegbeteg hadnagyomnak ez is sok volt. Huh örülök hogy nem a behatolókba szaladtunk bele, még a végén itt maradnék egyedül egy tuskóval.
Halottam közben hogy a hajó már megtette a maga biztonsági intézkedéseit biztos vagyok benne hogy már behatolóink külön utakon járnak.
Egyszerre szeretem is meg gyűlölöm is ezt a hajómban, olyan mint egy szamuráj az utolsó csepp vérig harcol és ha elbukik elpusztítja magát.Na de ezt most hanyagoljuk mielőtt a hadnagy idegösszeropanást kap itt nekem megint.
-Nem akarok gyerekes vitákba kezdeni megint, majd kisírja magát, ha már ön a pszichológusunk és nem érdekel a hozzáfűzni valója ha úgy gondolja indulhat más irányba hadnagy de én a gépházba megyek, aztán ha észhez térne jusson eszébe, hogy ki a kapitány.-Azzal el is indultam a gépház irányába.
Ha nem olvasod el kapsz ezer forintot.
|
| |
| |
| Lauren | Dátum: Szombat, 25-05-2013, 2:47:18 PM | Üzenet # 15 |
|
Lodestar - Első tiszt
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 426
Kitüntetések: 3
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| A két férfi a gépház felé ment, s egy pár lépés után, Alan felvetette az ötletet, hogy Ő inkább az egyik, másik csapattal tart, s megpróbál más úton véget vetni a biztonsági riadónak, így a következő folyosónál ketté váltak, s elindultak az általuk választott csapat felé.
Folytatás: Folyosó 2
"Ne packázz velem... Én vagyok a mesélő"
"When the vi'lence causes silence, we must be mistaken."
Evil Wolf
Make no mistake between my personality and my attitude. My personality is who I am, my attitude depends on who You are.
|
| |
| |
