|
Folyosó 2
|
|
| Samantha | Dátum: Csütörtök, 23-05-2013, 8:05:57 PM | Üzenet # 16 |
 Bounty Hunter - Kapitány
Csoport: Kapitány
Teljes név: Samantha Belean
Üzenetek: 16
Kitüntetések: 2
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| Szerencsémre volt egy kulacs víz Kirk hadnagynál, így nem vesztem félig szomjan. De hogy lehettem ilyen buta, hogy nem hoztam magammal inni valót, pedig tudom, hogy könnyen megszomjazok. Biztos a sietség az okozója.
"Köszönöm hadnagy."-megköszöntem mikor átnyújtotta a kulacsát.
Jó volt inni, jó kis friss víz volt benne. Ittam pár kortyot, majd vissza adtam a tulajdonosának.
"Na jó van emberek, szerintem folytassuk is utunkat a gépház felé."-mondtam pár perc szusszanásnyi idő után. Beálltam a csapat élére, és szép komótosan elindultam. Mivel a parancsnok nem volt túl jó bőrbe, ezért próbáltam lassú tempót felvenni. Mondta is Kirk hadnagy kérdésére, hogy még kissé fáj az oldala. Mondjuk nekem sose volt ínyemre a túl lassú tempó, de próbálok mindig a másikhoz igazodni. Közbe mosolyogva poénkodott egyet a parancsnok, hogy hátha elfolyik addig.
"Azért csaknem, uram."-mondtam neki. Uramnak szólítottam, mert még nem igazán találkoztam vele, és nem tudom szereti-e ha letegezik, meg mégiscsak udvariasabb.
"Live life how you want & not how the others want you to!"
"In life there aren't failures, just lessons that need to be learned!"
|
| |
| |
| Lauren | Dátum: Szombat, 25-05-2013, 2:45:13 PM | Üzenet # 17 |
 Lodestar - Első tiszt
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 426
Kitüntetések: 3
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| (Kis felzárkóztatás)
John -> Lauren -> Andora -> Riddick -> Alan
A csapat szép lassan elindult a folyosón, az egyetlen úton amin mehettek.
Lauren kérdésére nem érkezett túl hosszú válasz, mivel újabb lépteket hallottak meg a távolból. Sejteni se sejthették, hogy még egy Lodestar-os bóklászik-e a furcsa hajón, vagy most már egy ittenivel találkoznak. Később, ahogy közelebb értek, ki is derült, hogy az utóbbiról van szó. Riddick, úgy mint az előbb, adrenalintól túlfűtve már ment is volna felé a késeivel, de Lauren karját megfogva megállította, amit jól is tett, mert az idegen a fúrián férfit meglátva, egy figyelmeztető lövést adott le pont a csapat elé.
A férfi, Alan Cromwell hadnagyként mutatkozott be, s kérdőre vont őket, mit is keresnek a hajón.
John gyorsan elmagyarázta, hogy kerültek a hajóra és, hogy a hajó bezárta és szétválasztotta őket, így elindultak lekapcsolni a biztonsági rendszert a hídra, a gépházba és a komputer magba.
Alan, mivel amúgy is a hídról jött, s jól ismerte a biztonsági rendszert, felajánlotta, hogy elvezeti őket a hídra.
Rose -> Seamus -> Freddy-> Samantha
Rose, Samantha, Seamus és Rico haladtak szép lassan, fülüket hegyezve a folyosón, nehogy valami meglepetés érje őket.
Körül belül 20 perce mehettek, mikor Dr. Belean meglátta a "Main Engineering" feliratot az egyik ajtón. Erre az egész csapat fellelkesedett, s amennyire tudtak, sietve odamentek az ajtóhoz. Az egész túl könnyűnek tűnt. Minden simán ment, csak mint utólag kiderült, az ajtó nem nyílik. Akár hányszor próbálták a mozgásérzékelőt, a gombot az ajtó kijelzőjén, annyiszor vörösen villogott a kijelző, s nem engedte őket belépni a helyiségbe, ahonnan azonban kihallatszott, hogy vannak bent, s azok valószínűleg sebesültek.
Seamus megpróbálta kinyitni az ajtót, a komputerbe belépve, ám az nem adta meg magát, s ekkor lépett oda hozzájuk egy fickó, fegyvert tartva feléjük. A férfi, Frederic Zero parancsnokként mutatkozott be, miután lerakta a fegyvert, s arról érdeklődött, vannak-e még velük többen is, a másik két csapatot leszámítva. Láthatólag, tudott arról, hogy mit tett a hajó, s hogyan szakította szét a csapatot.
Az ajtóhoz lépett a válasz meghallgatása után, s a kódját beírva kinyitotta az ajtót. Bent, vagy 20-25 sebesült tiszt volt, akik nagy valószínűséggel ide menekültek akkor, amikor a hajó megsérült.
"Ne packázz velem... Én vagyok a mesélő"
"When the vi'lence causes silence, we must be mistaken."
Evil Wolf
Make no mistake between my personality and my attitude. My personality is who I am, my attitude depends on who You are.
|
| |
| |
| RoseKirk | Dátum: Hétfő, 27-05-2013, 3:28:30 PM | Üzenet # 18 |
 Lodestar - Kormányos
Csoport: Hadnagy
Teljes név: Rose Kirk
Üzenetek: 54
Kitüntetések: 0
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| - Nah jó induljunk. - Szóltam félhangosan a kietlenül üres folyosón, és megtöröltem a homlokom hiszen eléggé lefárasztott az egész helyzet a homályos megvilágítással egyaránt. Nem éreztem biztonságban magamat, úgy éreztem mennünk kell mihamarább.
Lassan indultunk ezért is el, én zártam a sort hisz a parancsnok akárhogy is ellenkezett nem érezte jól magát és ami igaz az igaz sebesült volt.
Aggódtam az állapotáért, de nem mondtam ki csupán vetettem rá pár pillantást amikor épp nem nézett rám.
Már egy jó ideje gyalogolhattunk csendesen, szótalnul és feszülten a térkép általános tudata nélkül mikor hirtelen a doki szólalt meg: észre vett valamit. Azonnal megálltunk, és csak akkor vettük észre mindannyian a gépház feliratot.
- Nah végre. - Mondtam halkan. El sem akartam hinni hogy megérkeztünk. A doki előre akart lépni azonban az ajtó zárva volt.
- Ugyan már biztos csak beragadt. - Szóltam oda könnyed hangnemben. Odaléptem épp ezért a doki mellé és puszta kezemmel próbáltam felfeszegetni az ajtót- nem jött be. Ugyan úgy zárva maradt. A puszta jelét sem mutatta annak hogy meg akarna mozdulni.
-Ide egy férfi kell!... talán megpróbálhatná maga parancsnok, de csak akkor ha tényleg jól érzi magát. - Tettem gyorsan hozzá.
Seamus épp készült volna hogy aztán ő majd neki rugaszkodik mikor csak úgy sötétből előlibbent egy pasi.
Azonnal rátartottam a phazerem, tudatván vele hogy bármit is akar ne támadjon. Miután bemutatkozott azonnal leeresztettem a fegyveremet és megnyugodtam.
- Rose Kirk hadnagy. - Mutatkoztam be a többiek után, aztán úgy döntöttem engedem a feletteseimet beszélni magam helyett.
Bárki is volt a fickó valójában - mert kezdetben senkiben sem bízom - úgy tűnt érti az egész helyzetet.
"Szóval valóban ő a parancsnok." - Gondoltam magamban. - "Mi meg valóban segíteni akarunk." - Biccentettem feléje, jelezve hogy figyeltem.
De a fülem azt is jelezte hogy sietnünk kellene a traccspartival mert odabenn lehetnek még túlélők.
Miután kinyitódott végtére is az az ajtó, és mi berohantunk láttuk hogy vannak túlélők elég sokan.
- Doki, segítek magának de kérem mondja hogy mit tegyek. -Szóltam oda aggódva a tisztekért.
|
| |
| |
| John | Dátum: Hétfő, 27-05-2013, 8:43:47 PM | Üzenet # 19 |
 Lodestar - Kapitány
Csoport: Adminisztrátorok
Teljes név: John Porter
Üzenetek: 219
Kitüntetések: 4
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Cross parancsnokhelyettessel kibővülve kis csapatunk tovább haladt az egyetlen járható úton.
Hirtelen újabb léptek hangjaira lettünk figyelmesek.
~ Nem tudom ezek miből csinálták a padlót de hogy 3 kilométerről halljuk hogy valaki felénk settenkedik ez már abszurd... -gondoltam magamban.
Riddick hadnagy fittyet hányva előző parancsomra már megint a léptek irányába vetette magát de Cross parancsnok helyettes szerencsére vissza fogta mert én elbambultam picit.
A közeledő személy egy figyelmeztető lövéssel díjazta a hadnagy támadó szándékát.
- Ember maga rosszabb mint egy agresszív targ. Már bocsánat a hasonlatért. -mondtam Ridick hadnagynak.
Ekkor érkezett oda hozánk az ismeretlen személy és mint Alan Cromwell hadnagy bemutatkozott, majd kérdőre vont minket hogy mit keresünk a hajón.
- Hogy mi mit keresünk itt? Inkább az a kérdés maguk mit keresnek Födetációs űrben, mindenféle engedély nélkül... Na jó hagyjuk a dolgot. -kezdtem kicsit ingerülten hiszen Riddick hadnagy engedelmetlensége kezdet az idegeimre menni és Cromwell hadnagy kérdőre vonását is jogtalannak éreztem. De vettem egy mély levegőt és nyugodtabb hangnemben folytattam.
- John Porter kapitány vagyok a U.S.S. Lodestar föderációs csillaghajó kapitánya. Ők pedig a tisztjeim. Észleltük a hajójukat és minket küldtek ide, hogy kiderítsük kik maguk és mit ketesnek itt. És mivel nem válaszoltak a hívásunkra gondoltuk beugrunk. -magyaráztam a hadnagynak.
- De a hajójuk biztonsági rendszere nem éppen vendégszerető és elzárt minket a kompunktól és elkezdte a csapatunkat szétválasztani. Megelőzvén hogy megsüssön minket és hogy el tudjuk hagyni a hajót elindultunk kikapcsolni a biztonsági rendszert. -fejeztem be a mesedélutánt
|
| |
| |
| Lauren | Dátum: Szerda, 29-05-2013, 6:49:01 PM | Üzenet # 20 |
|
Lodestar - Első tiszt
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 426
Kitüntetések: 3
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| Sétáltunk, sétáltunk, s majdnem leültünk egy kis dombon, mikor a távolból léptek zaját hallottuk meg... Reménykedtem, hogy végre egy élő, lélegző és normális elmeállapotú lénnyel találjuk szembe magunk, mert amit eddig a hajón láttam, az nem volt annak nevezhető.
Nem voltunk túl messze, talán 3-4 méterre a kereszteződétől, mikor a szemem sarkából észre vettem, hogy a fúrián már megint játssza a tökös legényt, s elindul egy újabb leszámolásra. Ezt nem hagyhattam, hisz nem lenne szerencsés megtámadni egy ilyen helyzetben az egyetlen információ forrást, segítséget ki a kijutásunkhoz vezető utat és módot megmutathatja, így megragadtam a férfi karját és vissza rántottam s szótlanul néztem, mikor lövés dördült el, ami tőlünk alig egy méterre ért földet. Ha nem állítom meg a fűtöttet, akkor pont a lövés útjában lett volna, s már egy szép lyuk tátongana rajta.
Bemutatkozása alapján, a hajó tagja, s Hadnagyként teszi a dolgát a fedélzeten. Azonnal rákérdezett az itt tartózkodásunk okára, nem kellett sok, hogy Porter kapitány elkezdje felvázolni a helyzetet, így végre megtudtam mi a fenéért is mászunk a híd felé... Én csak csöndbe figyeltem az eseményeket, s nem szóltam egy felesleges szót se.. Amúgy se szokásom..
"Ne packázz velem... Én vagyok a mesélő"
"When the vi'lence causes silence, we must be mistaken."
Evil Wolf
Make no mistake between my personality and my attitude. My personality is who I am, my attitude depends on who You are.
|
| |
| |
| Andora | Dátum: Szerda, 29-05-2013, 8:19:10 PM | Üzenet # 21 |
 Lodestar - Főorvos
Csoport: Hadnagy
Teljes név: Dr. Elisabeth Howard
Üzenetek: 307
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Most már 4 főre kibővülve folytattuk a mi kis túránkat, lassan de biztosan. Mint, ahogy a mondás is tartja, aki lassan jár tovább ér. Lauren szépen beállt a csapat közepére. Csak én nem igazán szeretek lassan menni, szeretek minél hamarabb a célponthoz érni. Ami, nem is volt hozzánk közel, így egy idő után már kezdtem unni a sétafikálást. Közbe válaszoltam a parancsnok helyettesnek a kérdésre is: "Sajnos nem sok mindent tudunk a többiekről amióta a hajó különválasztott minket."
De ekkor hirtelen csöndbe kellett maradnom, mert léptek hangjára lettünk figyelmesek.
A hadnagy már megint hőst akart játszani, a kapitány parancsát figyelmen kívül hagyva megint a hang irányába sietett. Vagyis sietett volna, ha a parancsnok nem fogja vissza. Megfogta a karját hátulról, és visszahúzta. Épp akkor, mikor egy lövést adott le, az a bizonyos személy, aki közeledett. Csak egy figyelmeztető lövés volt, mert mindenkitől távol, a földbe ment. Bár lehet, hogy pont a hadnagyra irányult, mert ha a parancsnok helyettes nem fogja le, kb. pont ott lett volna a lövés pillanatában.
A kapitány meg is jegyezte, hogy rosszabb a hadnagy mint egy agresszív targ, a viselkedése miatt.
Pár lépés múlva oda is ért mellénk a lövést leadó személy. Alan Cromwell hadnagyként mutatkozott be, majd rögtön kérdőre vonta a jelenlétünket. A kapitány elmondta a jelenlétünk okát. Elmondta, hogy a híd felé tartunk, hogy ki kapcsoljuk a biztonsági rendszert.
Úgytünt nincs agresszív szándéka Cromwell hadnagynak, mert rögtön felajánlotta a segítséget.
Így most már 5 főre kibővülve, legalább ennek a hajónak az egyik tisztjével kibővülve folytathatjuk majd tovább az utunkat.
"Kindness is more important than wisdom, and the recognition of this is the beginning of wisdom."
"We are all travelers in the wilderness of this world, and the best we can find in our travels is an honest friend."
"The average dog is a nicer person than the average person."
"Friend is someone who understands your past, believes in your future, and accepts you just the way you are."
Az üzenetet módosította: Andora - Szerda, 29-05-2013, 8:30:53 PM |
| |
| |
| Seamus | Dátum: Szombat, 01-06-2013, 6:26:29 PM | Üzenet # 22 |
 Bounty Hunter - Első Tiszt
Csoport: Parancsnok
Teljes név: Seamus T. Haliburton
Üzenetek: 25
Kitüntetések: 0
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| Ugyan én voltam a sérült, de még is én voltam a legnyugodtabb mindőnk közül. Noha próbáltam, de nem tudtam elhessegetni a érzést, hogy Kirk hadnagyot valami nyugtalanítja, hát még ahogy értem aggódik... Sose szerettem, ha értem aggódnak, sose bírtam, ha ilyen figyelmet kapok, mert inkább a háttérben elbújva szerettem tölteni a mindennapjaimat. Nem voltam így szociális lény, így nem is nagyon tudtam mit mondani megjegyzésként, s inkább a hadnagy unszolására a csapat közepén mentem.
Egy majd fél órája mehettünk a fél-sötét folyosón, mikor csapatunk, számomra egyetlen ismeretlen tagja, Dr. Belean megszólalt, hogy látja a gépház ajtaját. Kicsit gyanús volt nekem, hogy ilyen könnyű volt, s senkivel sem találkoztunk egész idő alatt, ám nem tudtam mit tenni, s inkább közelebb mentem hozzá a többiekkel együtt...
Az ajtó nem nyílt... Rose hadnagy is próbálkozott, de nem nyílt. Én is odaléptem, hogy kinyissam. Megpróbáltam először a panelen kinyitni valahogy, de nem ment, így aztán a már hasztalannak betudott módszert is megpróbáltam a biztonság kedvéért, de természetesen nem nyílt ki...
Pár másodperc telt csak el, s egy fickó lépett mögénk, fegyverét ránk tartva. Kirk hadnagy azonnal viszonozta ezt, bár nem tudom hogy mi volt vele a terve, hisz egész biztosan tudja az idegen -aki valószínűleg a legénység tagja- hogy a fegyvereink nem működnek. A férfi ez után szinte azonnal leeresztette furcsa mód a fegyvert, s bemutatkozott. Frederic Zero-nak mondta magát, s úgy tűnik, a hajó első tisztje és jelenleg a helyettes kapitánya is...
-Vannak... öten vannak rajtunk kívül, ha jól tudom a hajónkról itt. Mindannyiunkat a jelek szerint szétválasztott a hajójuk. Ezt szeretnénk valahogy megoldani, a látszólag megbolondult biztonsági rendszer kikapcsolásával, hogy el tudjunk menni innen. Mindkét kompot amivel érkeztünk, a hajó magához láncolta... -magyaráztam neki, majd szinte szó nélkül kinyitotta a gépház ajtaját, s beengedett minket.. Bent vagy két tucat sérült tiszt volt. A doki és Kirk hadnagy azonnal elkezdték a sérültek ápolását, Rico hadnagyot is a tisztek megsegítésére kértem, majd a hajó első tisztjével, megpróbáltam ötletelni a rendszer lekapcsolásának mikéntjéről.
|
| |
| |
| Samantha | Dátum: Szombat, 01-06-2013, 7:02:55 PM | Üzenet # 23 |
|
Bounty Hunter - Kapitány
Csoport: Kapitány
Teljes név: Samantha Belean
Üzenetek: 16
Kitüntetések: 2
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| Lassan, de biztosan bandukoltunk tovább. Reméltem, hogy nem sokára csak megérkezünk. Már kezdett fáradni a szemem is, ahogy azt figyeltem melyik ajtó mögött milyen helyiség van. Mondjuk annyival könnyebb volt a helyzet, hogy nem bolha méretű felíratok voltak.
Már negyed vagy fél órája vagy annál is régebb óta mehettünk, mikor ránk mosolygott a szerencse. Az egyik jobb oldali ajtón megláttam a várva várt feliratot: "Main Engineering". Meg is álltam az ajtó mellett.
"Emberek van egy jó hírem, megérkeztünk a gépházhoz."-mondtam nekik.
Láttam, hogy örülnek ennek a jó hírnek, és mellém siettek.
Oda léptem az ajtó elé, hogy kinyíljon, de az nem akart működni többszöri próbálkozásra se. Ekkor lépett oda Kirk hadnagy, hogy esetleg megpróbálja felfeszíteni az ajtót, mondta, hogy biztos csak beragadt, de hát ő se járt sikerrel.
Közbe hangokra lettem figyelmes bentről.
Majd Seamus parancsnok is próbálkozott, de szintén sikertelenül.
Ekkor tőlünk nem messze megjelent egy ismeretlen ember fegyverrel a kezébe jelent meg hirtelen a semmiből. Kirk hadnagy is rögtön fegyvert rántott automatikusan, biztos csak reflexből, hiszen a fegyvereink nem működnek.
Majd az új jövevény Frederic Zero parancsnokként mutatkozott be. Vagyis kiderült, hogy a hajó legénységének az egyik tagja, így ő is és Kirk hadnagy is most már leengedte a fegyvert.
"Üdvözletem, az én nevem Dr.Samantha Belean."-mutatkoztam be neki.
Majd a parancsnok elmondta, hogy mi történt velünk.
Ekkor, hogy segítsen nekünk, Zero parancsnok odalépett az ajtóhoz, és kinyitotta azt.
Mikor kinyílt az ajtó, egy jó pár sérült emberre lettem figyelmes az ajtó mögött.
Beléptem az ajtón, és az első sérülthöz léptem, hogy megvizsgáljam. Kirk hadnagy lépett ekkor mellém, és felajánlotta a segítségét.
"Köszönöm hadnagy."-mondtam neki, miközben megvizsgáltam a sérültet."Azt hiszem elkél egy segítő kéz."
"Live life how you want & not how the others want you to!"
"In life there aren't failures, just lessons that need to be learned!"
Az üzenetet módosította: Samantha - Szombat, 01-06-2013, 8:11:50 PM |
| |
| |
| Riddick | Dátum: Vasárnap, 02-06-2013, 8:26:40 PM | Üzenet # 24 |
 Lodestar - Tudományos Főtiszt
Csoport: Hadnagy
Teljes név: petya deki
Üzenetek: 38
Kitüntetések: 4
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Sétáltunk a folyosón tovább és messziről lépteket véltem hallani ösztönömre hallgatva a kapitányi és előző incidensre fittyet hányva el indultam a hang irányába a parancsnok viszont elkapta a kezem és aszt hittem hogy vissza ránt de kettőn erők különbsége miatt kényszerültem hátra lépni.
Abban a pillanatban fordult ki a folyósóról egy alak aki szerintem a támadási szándékom meg előzésére adott le egy figyelmeztető lövést ami épp hogy elkerült.
Kapitány rám förmedt hogy én agresszívabb vagyok mint valami targ.
Mikor oda ért hozzánk a férfi Alan Cromwell hadnagy ként mutatkozott be átbeszélték a kapitánnyal a helyzetet és csatlakozott hozzánk hogy segít eljutni a hídra
|
| |
| |
| AlanCromwell | Dátum: Vasárnap, 02-06-2013, 9:04:20 PM | Üzenet # 25 |
 Bounty Hunter - Hajó pszichológus
Csoport: Hadnagy
Teljes név: Alan Cromwell
Üzenetek: 188
Kitüntetések: 3
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| Nem tudom miért de még mindig nagy erőkkel a gépház felé közeledtünk.. kezdtem úgy érezni magamat hogy teljes, totálisan olyan a parancsnoknak beszélnem mint halottnak a csók.
Vetettem egy fáradt pillantást rá, aztán hirtelen megálltam.. támadt egy faragványosan jó ötletem arra hogy milyen indokkal szabadulhatnék meg tőle, és ezt az ötletet a fenének sem szerettem volna elszalasztani.
- Tudja mit! Van egy tejbe-jó ötletem! Ketté válunk, mert így könnyebb lesz lekapcsolni az átkozott riadót, és talán megússzuk hogy a hajó krumpli-nudlit csináljon a behatolókból még mielőtt azok annyit mondhatnának hogy Bounty Hunter. No, majd jövök! - Ezzel az indulattal el is slisszoltam olyan messzire amennyire csak tudtam és legalább olyan gyorsan.
" Ez az! Egyedül a sötétben.." - Nem tűnt előnyös gondolatnak, bár ha még pár percet együtt kellett volna töltenem a parancsnokkal megromlott volna a lelki egészségem (még jobban).
Ahogyan azonban egyre gyorsabban, és feszültebben közeledtem fegyverrel a kezemben a behatolók csapatához arra gondoltam hogy mi lesz ha ezek is valami 31-es szekciós férgek.
De nem, nem.. gyorsan elhessegettem a negatív gondolatokat a fejemből, és máris előttük termettem volna.. ha nem szúrtam volna azt ki hogy egy hatalmas kopasz megindúl felém mint egy kistank.
- Nah bazz.. - Tüzeltem egyet, jelzésképp hogy ne közelítsen. Elég sokk ért már ezekben a napokban, nem hiányzott volna egy fél tonnás kiszekrény a cirkuszparádéhoz a nyakamban.
Előre léptem, majd egy pillanatig végig néztem a látszólag embereken és megnyugodtam mivel régies egyenruhát viseltek azok.
- Huh.. az anyja... - Sóhajtottam. Eltettem a fegyvert, kihúztam magamat és bemutatkoztam:
- Alan Cromwell hadnagy vagyok. A hajó egyik rangidős tisztje, kik maguk és mit keresnek itt? - Kérdeztem. Jó, hülye kérdés volt de már kezdett nagyon érdekelni hogy vajon melyik hajó talált ránk, és melyik legénység, meg hogy mennyit is írunk pontosan.... jó jü a szenzorok kijelezték. De mi van ha csak tévedtek. Soha nem bíztam a gépekben.. soha nem bíztam valamilyen szinten magamban sem.
Végighallgattam a kapitányuk szavait érdeklődő arccal, majd biccentettem feléje.
- Hét igen.,. ez a gond.A kicsike - " a hajó" Elég makrancos. - Magyaráztam. - De szerencsére van itt egy személy, én, aki tudom a biztonsági kódokat. - "Hadnagy létemre elég okos vagyok." - Gondoltam magamban, miközben folytattam.
- Szal' ha gondolják szívesen elnavigálom önöket a csoda bárkánk hídjára. - Tettem hozzá érdeklődő arcot vágva a nagy fenyegető kopasz iránt... sejtelmem sem volt miért vicsorog ilyen rondán rám....
I'm not a show man.. at all...
If I am a charming man than the other's is glitter pony's... (:
Keep me away from the sickbay!
|
| |
| |
| Frederic_Zero | Dátum: Szombat, 08-06-2013, 10:25:33 PM | Üzenet # 26 |
 Bounty Hunter - Kapitány
Csoport: Kapitány
Teljes név: Freddy
Üzenetek: 13
Kitüntetések: 1
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| -Irány a gépház- gondoltam hangosan majd elindultam a félhomályba a gépház irányába. Útközben hallottam ahogy a hajó morog vagy az is meglehet ,hogy csak képzeltem. Észnél vagyok én egyáltalán? Nemigazán nem vagyok a legjobb formámban mint aki 2 hétig csak próbál alvás nélkül a hídon folyamatosan dolgozni.Félre az álmatlan gondolatokkal most figyelnem kell.
Úgy érzem magam mint aki már két hitte folyamatosan sétál ebben a félhomályban.A gépházat megközelítve hangokat halottam, idegen tisztek hangját egy kicsit hallatszott, hogy máshogy beszélnek mint a mi időnkben.Lelassítottam és halottam hogy megakadtak a gépház bejáratánál. Hehe a kislány nem szereti a hívatlan vendégeket a buliban.Vettem egy levegőt és toronyiránt elindultam feléjük.
Hárman voltak épp a gépház ajtaját akarták kinyitni. Amint megláttak az egyik felém fogta fegyverét, tudom, hogy ha akart volna sem tudta volna elsütni, mert a hajó már tönkretette minden felszerelésüket. Meg akartam tudni mik a szándékaik de a flotta tisztjeinek nem szokása lemészárolni puszta kézzel a másik hajón az ismeretlen ellenfelet így bemutatkoztam
-A nevem Frederic Zero parancsnok. Jelenleg én vagyok az A.S.F. Bounty Hunter kapitánya.-mondtam miközben a fegyvert fogó tiszt szemébe néztem-Hányan vannak még a hajón?
A bemutatkozás után már biztos voltam hogy szándékaik békések így elettem a phaserem és odaléptem az ajtóhoz beírtam a kódomat és az ajtó hangos suhogással kinyílt.
-Hölgyeim és uraim ezt a gépház.-mondtam miközben mint egy menő ház tulajdonos, mutogattam a gépház felé.
Ha nem olvasod el kapsz ezer forintot.
|
| |
| |
| Lauren(ST) | Dátum: Vasárnap, 09-06-2013, 8:04:56 PM | Üzenet # 27 |
 Storyteller
Csoport: Moderátor
Teljes név: Lauren Nasel
Üzenetek: 41
Kitüntetések: 0
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| (Utsó kör sorry... Túl hosszúra nyúlt)
John -> Lauren -> Andora -> Riddick -> Alan
Miután a csapat megismerkedett a hajó első életben talált tisztjével, el is indultak a híd felé. Menet közben a kapitány érdeklődni kezdett, hogy mégis hogyan kerültek ide, s honnan szakajtották őket. Ez nem is csoda, hisz a hajó egyik eddig épített federációs hajóra nem hasonlított.
Elisabeth észrevette, hogy a fickó nem úgy mozog, ahogy kéne.. Kissé gépies mozgása van.. Rá is akart kérdezni, de nem tudta, megtegye-e. (Te választasz)
Riddick mereven bámulta, az Őt már kétszer is leállított és általa kissé ezért irritálónak talált Lauren-re, aki szintén nem különösebben csípte a fickót.
Alan-t kissé megcsuklott, mikor a kérdést meghallotta, s nem tudta mit is válaszoljon.. Szabad-e elmondani? Számít ez már?....
Amíg a személyes, vagy kevésbé személyes problémákkal, kérdésekkel voltak elfoglalva, a folyosó világítása visszakapcsolt alap állapotba, s a kijelzőkön a riadó jelzés eltűnt. Helyét a hajó adatai vették át, ami így már láthatóvá vált a Lodestarosoknak.
A.P.F. Bounty Hunter
SAU-100102
Vengence Osztály
Kibocsátva: 2430 Április 20, Daylesford Hajógyár, Europa, Jupiter Rendszer, Sol, Sector 001
Ezt látván, bizonyossá vált, hogy a hajó nem az Ő idejükből érkezett. A dolog amire mind gondolhattak, hogy a csapat másik fele, sikerrel játhatott... Mehetnek haza...
Rose -> Seamus -> Samantha -> Freddy
Épp hogy beszabadultak a gépházba, Rose és Samantha már a sebesülteket ápolták, miközben Seamus és Zero parancsnok a komputerrel voltak elfoglalva. Mivel a hajó parancsnoka Frederic Zero volt, így nem volt nehéz leállítani a rendszert, csak kellett még egy ember, aki vele egyszerre írja be a kódot és nyomja le a gombot.
Az önmagát elpusztító hajó esete, gyors véggel zárult. Nevetséges történések egymásutánjaival teletűzdelt eseményláncolata, furcsának tűnhet egy külső szemlélőnek, ám a világban nem csak jól megírt drámák fordulnak elő, hanem röhejesen levágott történetek is megíródnak a felsőbb hatalmak által.. Vajon hogy folytatódik a Bounty Hunter története? Beilleszkednek a 2380-as évekbe, vagy minden erejükkel azon lesznek, hogy visszajussanak a tömérdek halált nyújtó jövőbe? S vajon a Lodestar végre eljut a nyavalyás teszt helyszínre? Mindenre fény derül a következőkben...
Mesélő
|
| |
| |
| John | Dátum: Vasárnap, 09-06-2013, 8:46:02 PM | Üzenet # 28 |
|
Lodestar - Kapitány
Csoport: Adminisztrátorok
Teljes név: John Porter
Üzenetek: 219
Kitüntetések: 4
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| A Bounty hunter tisztjét elkezdtem kérdezgetni hogy honnan is jöttek hiszen halvány lila sejtésem/sejtésünk sem volt erről.
- Hadnagy, megőrít a dolog szóval meg kell kérdezzem... honnan is jöttek és kik maguk? -várva a választ reménykedve abban hogy az idő irányelvnek nem lesz köze a dologhoz és csak valami párhuzamos világból vagy miből jöttek de inkább nem törtem a fejemet ezen mert csak megfájdulna az ilyen bonyolult dolgoktól.
Cromwell hadnagy vonakodott válaszolni ebből már nem számítottam arra hogy megúszom fejfájás nélkül. Hirtelen az egyik képernyő aktiválódott és megjelenítette a hajó főbb adatait amin a megépítésének dátuma is szerepelt, a dátum nagyjából 50 évvel a jövőbe mutatott így a hadnagy nélkül is világossá vált, hogy honnan érkeztek.
Megjegyezném nincs sok értelme annak hogy csak most mutatja a dátumot ha már egyszer beléptem a hajó adatbázisába és a tervrajzaiban már matattam 
John
Nem baj, most látod mégegyszer. :-p
Lauren
|
| |
| |
| RoseKirk | Dátum: Kedd, 11-06-2013, 6:38:58 PM | Üzenet # 29 |
|
Lodestar - Kormányos
Csoport: Hadnagy
Teljes név: Rose Kirk
Üzenetek: 54
Kitüntetések: 0
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| Ahogy befutottam már a régi elsősegély óráimon agyaltam magamban.
Felidézve őket rájöttem hogy egész sok minden maradt meg a fejembe, így rögtön a legelső sérülthez léptem oda.
A nő ájult volt, megérintve a nyaki pulzusát éreztem hogy rendben van, életben lehet csupán ájult. Trikorderrel vizsgáltam meg ezek után mely kimutatta azonban hogy eltörött a bal lába.
- Ennek a nőnek eltörött a bal lába, itt nem tudok mit tenni érte, viszont ha elvinnénk a mi gyengélkedőnkre ott komolyabb segítséget kaphatna. - Szóltam oda doktor Belean-nak, majd tovább indultam a legközelebbi sérülthöz.
Miközben a férfi sérüléseit - melyek csupán felületiek voltak - kötöztem a háttérben hallottam ahogy az ismeretlen parancsnok, és a mienk beszél egymással.
Talán sikerül leállítaniuk a hajó ellenséges viselkedését... talán... - Gondoltam magamban.
És igazam is lett... hátra néztem féloldalasan a két pasira:
- Szép volt! - Szóltam oda mosolyogva. ...
|
| |
| |
| Lauren | Dátum: Kedd, 11-06-2013, 6:41:08 PM | Üzenet # 30 |
|
Lodestar - Első tiszt
Csoport: Moderátor
Üzenetek: 426
Kitüntetések: 3
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| Elég gyorsan ment a bemutatkozás az idegennek, s már indultunk is a híd felé. Furcsa volt a fickó, nem e-világi teremtmény az biztos, vagy legalábbis nem ebből az időből való.
A kapitány nem is vacakolt sokat, szinte rögtön rákérdezett a furcsa hajó és elég foghíjas legénységének eredetére. Szinte biztosak voltunk benne, hogy a jövőből érkeztek, már csak a hajó technológiája miatt is, na meg nem éppen 24. századi stílusban épült a ladik.
Ahogy mentünk, észrevettem, hogy a fúrián néz... Néz, néz és csak néz... Kedvem lett volna kigáncsolni, nem nagyon kedveltem a fajtáját, bár ezzel nem nagyon voltam egyedül... Csak bajt ne akarjon, mert gyorsan a fogdába viszem saját-kezűleg..
Jött volna már talán a kapitány kérdésére a válasz, mikor a folyosó értelmes fény árasztva be nem világítódott... A behatolás riadó eltűnt a falról -úgy követett az a nyavalya mint az árnyék- s átvette a helyét egy pár adat a hajóról.. Igazolódott is vele a feltevés, hogy a jövőből érkeztek, s már a hajó típusát is tudtuk...
"Ne packázz velem... Én vagyok a mesélő"
"When the vi'lence causes silence, we must be mistaken."
Evil Wolf
Make no mistake between my personality and my attitude. My personality is who I am, my attitude depends on who You are.
|
| |
| |
