|
Hajópszichológus kabinja
|
|
| Lauren(ST) | Dátum: Csütörtök, 20-06-2013, 3:39:27 PM | Üzenet # 1 |
 Storyteller
Csoport: Moderátor
Teljes név: Lauren Nasel
Üzenetek: 41
Kitüntetések: 0
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| Ahol minden elkezdődik...
Bevezetés
...Fél évvel később.
A jövőnek vége... Mind az amit a Bounty Hunter legénysége a múltjának tekintett, soha többé nem létezik, s talán jobb is ez így. Nem túl kecsegtető jövő az, amiben a Federáció kénytelen visszahúzódni, s harcot vívni egy olyan ellenséggel, ami ellen úgy se győzedelmeskedhet. A robbanás után, az utolsó védvonal elesésével a Zanek-ek egész biztos leigázták az utolsó Federációs bolygókat is, köztük a Földet.
Fél év telt el azóta, hogy a Bounty Hunter és legénysége, ugrást véletlen, de annál szerencsésebb ugrást hajtott végre egy fekete lyukon keresztül a múltba. Noha a számukra eleinte úgy tűnhetett, hogy mindent elvesztettek, még is ott motoszkált mindenki fejében a lehetőség, hogy most talán elejét vehetik a Zanek inváziónak.
Miután a hajóra rátalált a U.S.S. Lodestar, s sikeresen lekapcsolták a hajó már-már öngyilkos hajlamát, a hajót elszállították kivizsgálásra, majd körülbelül egy hónap múlva, miután mindenkit kihallgattak, döntés született. Megalapult az AIDA.. Idő előtt, de szükség volt rá a fenyegetés megelőzése érdekében.
A Bounty Hunter mozgásképtelen roncsait elszállították a frissen meglapult szervezet hajógyárába, a Jupiter rendszer, Europa nevű holdjához, ahol megkezdődött a körülbelül öt hónapos felújítási művelet. Gőzerővel dolgoztak rajta, hogy minél hamarabb hadrendbe állhasson a hajó, s a belőle megismert technikákat felhasználhassák az elkövetkezendő hajókban. Összehívták a legjobb gépészeket, tudósokat, s 5 hónap és 2 hét alatt befejeződött a rekord idejű felújítási munka.
Dátum: 2384 Június 19
Helyszín: Daylesford hajógyár, Europa, Jupiter
Egy újabb, eseménytelennek indult nap a múltban. Már egy fél éve, hogy megesett velük ez a dolog, de Alan-nek még mindig nehezére esik feldolgozni az eseményeket. Nem is csoda, volt mit elveszítsen...
Reggel kapta az üzenetet, hogy a Bounty Hunter idő előtt indul el. Ez volt talán az egyetlen jó hír amit mostanában kapott, s ahogy tudott, már sietett is.
Tekintve, hogy az átépítés alatt senki nem tartózkodhatott a hajón tartósan, így Alan minden cuccát most kellett magával hozza, amit ott szeretett volna tudni. Hadihajó lévé, nincs sok hely egy kabinban, így eleve nem volt sok cucca mikor a Bounty Hunter a múltban ragadt. Szerencsére ezt azért ki tudta bővíteni az elmúlt pár hónapban. Ezért aztán az első útja -ahogy általában mindenkinek- a kabinjába vezetett.
A hajó belülről sokkal másabb volt mint az előtt. Szötét színek uralták, mint a fekete és a sötét vörös.. Pont úgy, ahogy magát a hajót is kívülről. (Bounty Hunter Kép)
Ahogy Alan belépett a kabinjába, az első dolga volt, hogy egyen valamit. Hosszú volt az út a Föld-ről az Europa holdhoz.
Mesélő
|
| |
| |
| AlanCromwell | Dátum: Szombat, 22-06-2013, 12:53:35 PM | Üzenet # 2 |
 Bounty Hunter - Hajó pszichológus
Csoport: Hadnagy
Teljes név: Alan Cromwell
Üzenetek: 188
Kitüntetések: 3
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| Ahogy lehuppantam a székben percekig csak néztem magam elé.. jobbára mondva néztem az űrt.
Aztájt késő délelőtt lehetett, és én egy jó hosszú utat tettem meg az Europa holdig.. vagy más, sokkal másabb szemszögből nézve jó nagy utat tettem meg a jövőből idáig. És minek?
Semmi kedvem nem volt semmihez aztájt, kiváltképp hogy láthassam megint csak a bounty huntert. Rideg, hideg érzéseim voltak, és ha lehet még jobban utáltam az embereket, az emberiséget. A múlt fényét tekintve mondjuk magamon nem csodálkoztam.
Cinikusan lepöcköltem az asztalra tett kis adat hordozót mely leírta hogy hol fogok szolgálni, és hogy kik lesznek a feletteseim: amiről én már vagy ezer éve tudtam.
Tagadhatatlan hogy elégedetlen és elkeseredett voltam, és ezt nem is próbáltam leplezni. A mellettem lévő táskára néztem egy fáradt tekintettel amibe az összes holmim belefért, és kifújtam a levegőt.
Kavarogtak a gondolataim... egyesek előléptetésével kapcsolatban, plusz a személyes érzelmeimen... nekem tényleg nincs értelme vissza vonulnom. Most már nincs.. minek..
senkim nem maradt de valószínűleg nem én lettem az egyetlen család nélkül maradt "szerencsés flótás"... nem mintha ez boldogított volna.
Elhatároztam hogy folytatni fogom így a pszichológusi munkámat- már amennyire már tudom egy ilyen idegroncs állapotban - és hogy az is biztos hogy teljesen vissza vonultan fogok élni majd a kabinomban.. a fenének kell a sok felesleges kontakt ha csak elveszítek mindenkit egész életemben... ha meg mernék mukkanni a gondjaimról a parancsnok - aki már a kapitány - úgy is lehurrogna és teljesen gyagyásnak nézne úgy hogy tök mindegy..
Azon a hajón úgy is mindenki panaszkodhat kivéve a hajópszichológust ugye..
Hátra simítottam a hajamat, majd felálltam és a replikátorhoz léptem:
- Gyümölcs saláta. - Szólaltam meg, mire hamarosan egy nagy tál gyümölcs jelent meg nekem..
" Milyen változatos vagy Alan." - Gondoltam magamban, gondolva arra hogy általában ilyeneket eszek... ezek után fogtam magam, és kértem még egy erős teát, azzal vissza ültem a helyemre és a gondolataimba merülve néztem ki az ablakon elgondolkodva azon hogy milyen jó is lesz nekem.. vagy nem...
Ki tudja hogy mit hoz majd a sors?
I'm not a show man.. at all...
If I am a charming man than the other's is glitter pony's... (:
Keep me away from the sickbay!
|
| |
| |
| Lauren(ST) | Dátum: Szombat, 22-06-2013, 1:14:47 PM | Üzenet # 3 |
|
Storyteller
Csoport: Moderátor
Teljes név: Lauren Nasel
Üzenetek: 41
Kitüntetések: 0
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| Alan egy darabig nézelődött miközben egyszer-egyszer belevett az ételébe. Kedvetlenül turkálta, de nem sokáig tehette ezt, az egyik pillanatban ugyanis az ajtó csengő szólalt meg. Nem sok kedve volt kinyitni, s nem is ment oda egy darabig, de a csengetés csak folytatódott. Nem hagyta abba az illető, s Alan végül odament.
Az ajtóban egy fiatal lány állt. Nem lehetett több 22-23-nál. Cadet volt csak, de ami ennél durvább, hogy az eredeti legénységből. Alan már sejtette mi lehet a gond abból, hogy tudta ki is Ő.
-Dr. Úr... -mondta- Bemehetnék? -kérdezte, s ott állt már potyogó könnyekkel...
Mesélő
|
| |
| |
| AlanCromwell | Dátum: Szombat, 22-06-2013, 1:32:31 PM | Üzenet # 4 |
|
Bounty Hunter - Hajó pszichológus
Csoport: Hadnagy
Teljes név: Alan Cromwell
Üzenetek: 188
Kitüntetések: 3
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| A csönd már kezdett az agyamra menni, de kezdtem hozzá szokni.
Nem szívesen evickéltem volna ki úgy se, tekintve hogy szerettem volna teljesen elszigetelődni a legénységtől... így csak.. beletörődve bekaptam egy narancs-cikkelyt a tányérból majd lassan lenyeltem, és az űrt néztem.
Arra gondoltam hogy ez ennél már nem lehet rosszabb... az állam alá tettem a bal kezem, rátámaszkodtam a könyökömre és percekig csak bámultam a másik kezemben a villával játszva, mikor meghallottam hogy valaki csenget.
- Nah..és ki mondta hogy otthon is vagyok.. - Szóltam halkan szinte saját magamnak, féloldalasan a gyömölcsöt nézve, bele-bele túrva a villával.
A csengő ekkor megint megszólalt hangosabban, és tisztábban..
- Takarodj.. nem.. ez nem a hajópszichológus kabinja.. csak halucinálom... - A fejemre tapasztottam a két kezemet, az asztalra ejtve a villát majd behunytam a szemeimet egy percre.
Aztán felálltam, letöröltem a nadrágomat és kinyitottam az ajtót... ami halkan egy suhogó hanggal nyitódott széjjel előttem.. egy fiatal lány képét hozva elém..
Aki hát mit is mondjak... azonnal tudtam róla hogy mi az ábra.
- Ne most...kérem..nem kell beszélgető partner... - Forgattam a szemeim és már léptem is volna vissza mintha egy rossz emléket látnék, de hát megkérdezte hogy bejöhet-e úgyhogy...megálltam és vissza fordultam...láttam hogy mi az ábra, hogy potyognak a könnyei...nem mintha megesett volna rajt a szívem....megcsóváltam a fejemet, és kelettlenül szóltam:
- Jöjjön.. - Mondtam neki válaszul lesujtólag, majd előre indulva otthagytam őt és beléptem a kabinomba, lehuppantam a fotelbe ami nem sokkal a kis étkező asztaltól számítva balra volt.
És szokás szerint nem normálisan ültem le, feltettem a kis asztalra a lábam és vártam hogy ujdonsült vendégem, Julie Sire leüljön a velem szemben lévő fotelbe...
számomra amúgy ő sem volt több sokkal mint egy rossz régi kollega, aki most azzal hogy bekéretckedett munka projecté vált...
I'm not a show man.. at all...
If I am a charming man than the other's is glitter pony's... (:
Keep me away from the sickbay!
|
| |
| |
| Lauren(ST) | Dátum: Hétfő, 01-07-2013, 8:49:47 PM | Üzenet # 5 |
|
Storyteller
Csoport: Moderátor
Teljes név: Lauren Nasel
Üzenetek: 41
Kitüntetések: 0
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| Julie Alant követve bement a kabinba. Félénken nézett gyorsan körbe lassú fejforgatással, majd mikor befejezte, leült az Alan-ével szemben lévő fotelbe.
Egy hosszú sóhaj után, bele is kezdett a mondani valójába.
-Uram! Volt már önnel úgy, hogy értelmetlennek gondolta a létét? Mielőtt ide kerültünk, rosszba voltam a szüleimmel, mert úgy tartották, értelmetlen amit csinálok. Szembeszállni a Zanek-ekkel, kész lehetetlenségnek tűnt nekik... Utólag kiderült, hogy igazuk is volt... -magyarázta könnyei közepette.
-Most itt vagyunk, évtizedekkel az egész előtt, s mi már lehet meg sem érjük, a mi időnkét, még ha sikerül is megfékezni azokat....
A lány teljesen úgy nézett ki, mint akinek teljesen mindegy már mi lesz.
Mesélő
|
| |
| |
| AlanCromwell | Dátum: Szombat, 13-07-2013, 7:09:13 PM | Üzenet # 6 |
|
Bounty Hunter - Hajó pszichológus
Csoport: Hadnagy
Teljes név: Alan Cromwell
Üzenetek: 188
Kitüntetések: 3
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| Leültem, majd szokás szerint csak hallgattam azt amit mond.
Ilyenkor más, más a felfogásom. Nem én beszélek, csak türelmesen várok és mérlegelek... és minő meglepő a lány arról kezd el beszélni amiről én saját magamnak!
A sokk.. Hát persze, mi más? Végül is teljesen jogos ha egy normális ember sokkot kap ilyen helyzetben. Belegondolni is rossz hogy milyen faramuci helyzetbe kerültünk, s még inkább hogy ebből aztán már végképp nincs kiút.
Ebből nem lehet kimászni. Vagy megszokod hogy ez jutott neked, ez a sorsod vagy öngyilkos leszel. És, mivel itt normális, józan emberekről volt szó, őszintén szólva bíztam benne hogy mindenki el tudja majd fogadni ezt. Megszokja. Ennyi. Vagy vele él. A lényeg hogy lenyugszik.
De vegyük csak ezt a lányt... a lényeg nem a sok bla-bla szövegelése volt hanem az hogy rájött hogy elvesztette a családját.
- Zászlós. - Kezdtem bele egy jó nagy adag szünet után nyugodt hangnemben-még. - Mindenki aki magán hordja az egyenruhát megfogadta hogy azt fogja hordani. de.. megértem.. életemben ez a második alaklom hogy nagyon nehéz helyzetbe hozott engem is a sors. És, tudom hogy ez nem megnyugtató, hisz akár elmesélhetném én is életem regényét, de soha nem szoktam ezt megtenni. Tudja miért? Mert nem maga a főszereplő benne. Az ember mindig egy nagyobb trauma után lesz empatikusabb vagy épp olyan mint egy kiszívott nád. De maga még fiatal..és ki tudja? Lehet a sors akarta így hogy most itt legyen.. ezt tegye... ne feledje maga akarta az egyenruhát, ami olykor ezzel is jár. A szülei biztos büszkék lennének magára... és.. még az is megeshet hogy látja őket egyszer.. bár, nem akarom tévesen olyan hitben dédelgetni aminek csak kevés a lehetősége hogy bekövetkezzen. Ne arra gondoljon hogy értelmetlen amit tesz. Nem, nem.. mindennek van értelme mégha néha nem is gondoljuk ezt. - Vettem egy mély lélegzetet, majd elnéztem és vissza a lányra aki pontosan olyan reménytelennek tűnt mint én műtét előtt...
Iróztam kimutatni ha valakivel együt érzek így csak belenéztem a szemeibe és folytattam.
- Fel a fejjel. ehet mi leszünk azok akik az ellenséget majd megállítják. A sors akarta hogy itt legyen. És azt pedig maga is irányítja. Aludjon egyet és.. majd meglátja mit hoz a holnap.
I'm not a show man.. at all...
If I am a charming man than the other's is glitter pony's... (:
Keep me away from the sickbay!
|
| |
| |
| Lauren(ST) | Dátum: Csütörtök, 08-08-2013, 12:59:49 PM | Üzenet # 7 |
|
Storyteller
Csoport: Moderátor
Teljes név: Lauren Nasel
Üzenetek: 41
Kitüntetések: 0
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| Julie nak jól esett amit Alan mondott. Jobban nem, de nyugodtabbnak érezte magát. Megköszönte, majd felállt, s elviharzott egy mosollyal az arcán.
Egy újabb csodatett Alan Cromwell-től, már csak magán kellett volna segítenie. Nem könnyű úgy végezni az embernek a munkáját, hogy annak hasznát csak mások élvezhetik. Noha szívesen maradt volna egyedül, valami rejtélyes dolog arra késztette, hogy sétálni induljon, csak azt nem tudta, hova is menjen, ahol nincsenek sokan, de nem is találják meg könnyen.
(Kövi: Folyosó lesz)
Mesélő
|
| |
| |
| AlanCromwell | Dátum: Szombat, 10-08-2013, 9:43:38 PM | Üzenet # 8 |
|
Bounty Hunter - Hajó pszichológus
Csoport: Hadnagy
Teljes név: Alan Cromwell
Üzenetek: 188
Kitüntetések: 3
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| Vártam a választ de úgy tűnt a lány megnyugodott.
Vagy én voltam túl tapasztalt vagy ő még soha nem beszélt olyannal aki megpróbálta fellelkesíteni... Egy percig csak ültem, ő meg mintha épp egy vénséggel beszélt volna megszorította a kezemet és egy "köszönömmel" kivonult.
- Szívesen. - Mondtam az üres szobának miután már vagy pár perce becsukódott volna utána a susogós ajtó. Hallgattam a csendet, és hátra dőltem.
Aztán előre, megvakartam az orromat és konstatáltam magamban hogy kellene ide egy hintaszék.
" Hintaszék!" - Gondoltam magamban. - " Öregszel Alan öregszel!" - Felálltam, majd megpördültem a saját tengelyem körül.
A jó és a rossz a magányban: egyedül vagy. De csakis egyedül. Nem számíthatsz senkire csak magadra. Kihúztam magam, majd hirtelen elindultam. Nem is tudom miért... lehet ilyen napom volt?
Mindig a pillanat embere voltam (Már az érzelmeimet illetően) és lehet ezért is tettem azt amit: a folyosóra léptem.. és onnan? Onnan pedig a botanikus kertbe.
"Az emberek nem szeretik a virágokat nézni, csak enni. Én leszek az aki most nézni fogja őket... legalább ott megnyugszom egy kicsit.." - Gondoltam akkor magamban.
I'm not a show man.. at all...
If I am a charming man than the other's is glitter pony's... (:
Keep me away from the sickbay!
|
| |
| |
| Lauren(ST) | Dátum: Kedd, 13-08-2013, 6:21:20 PM | Üzenet # 9 |
|
Storyteller
Csoport: Moderátor
Teljes név: Lauren Nasel
Üzenetek: 41
Kitüntetések: 0
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| Folyt: Folyosó
Mesélő
|
| |
| |
