|
Főorvos kabinja
|
|
| Lauren(ST) | Dátum: Kedd, 18-06-2013, 5:37:36 PM | Üzenet # 1 |
 Storyteller
Csoport: Moderátor
Teljes név: Lauren Nasel
Üzenetek: 41
Kitüntetések: 0
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| A terv
Bevezetés:
...Fél évvel később
Fél év telt el azóta, hogy a Lodestar először kihajózott a szárazdockból, s elindult útjára a végtelenbe... Ez az út, azonban nem sikerült túl hosszúra először, mert a legénység rögtön egy feladatott kapott, hogy fogjanak el egy bűnözőt a Vulcan-on. Ezen a küldetésen a felderítőcsapat egésze megsérült, s Seamus Haliburton Parancsnok súlyos sérülési miatt, épp hogy túlélte a kalandot. Nem sokkal az eset után, a Lodestar-t a Watran rendszerbe riasztották, ahol egy idegen hajó leledzett. Mint utólag kiderült, a hajó a jövőből érkezett... Egy olyan jövőből, amit senki sem akar megérni.
A jövőben létezett egy fél magán kézben lévő, katonai vállalat, az A.I.D.A. (Artemis Interplanetary Defence Agency) ami a folytonos fenyegetést próbálta kézben tartani kisebb-nagyobb sikerrel, ám végül a titokzatos ellenség egy végzetes balesete az Ő malmukra hajtotta a vizet aminek a számunkra már nem ismert következményei lehettek, de ami biztos, hogy nem a Federáció volt aki jól jött ki a felmerült helyzetből.
Az A.I.D.A. a mi időnkben még csak egy terv volt, egy koncepció arra, hogy miként védjük meg világunkat az esetleges, eddig ismeretlen fenyegetésektől, ám amint a jövőből érkező hírek elterjedtek, a terv kidolgozása felgyorsult, a alig pár hónapon belül megalapult, Europa Moon székhellyel, a Jupiter rendszerben. Egyenlőre a felszerelésük nagy része, a Flottától van, de már javában építik és fejlesztik a saját megoldásaikat.
Ami a talált hajót illeti, tekintve hogy az egyetlen esélyünk a felmerülő helyzet kezelésére, így újjáépítették amennyire tudták. Nem tudtak mindent felújítani, mert a technika ami benne van az még ismeretlen tudáson alapul, de mondván: "Jelenleg elég ami van. Így is sokat tudtunk meg, s már könnyebb lesz a fejlesztés." nem is nagyon foglalkoztak vele, hanem inkább a már megismert dolgokat kezdték tovább gondolni, tovább fejleszteni.
Mivel az AIDA-nak szüksége volt tisztekre az új hajóra, így sok helyről hívtak tiszteket, köztük Seamus Haliburton-t is, aki az A.S.F. Bounty Hunter néven megmaradt AIDA hajón fog, mint Első-tiszt szolgálni a továbbiakban.
Mivel azonban a Lodestar első-tiszti posztja megüresedett, így az egyik rangidős tiszt, Lauren Cross vette át a helyét a Kapitány mellett, s Parancsnoki rangra léptették elő...
Dátum: 2384 Június 18
Helyszín: Kassae sector
Elisabeth kicsit ideges volt, hogy ilyen hirtelen rángatták vissza a jól megérdekelt pihenéséből, de azért örült is, hogy ismét láthatja a hajót, s azokat akikkel már összebarátkozott a legénységből. Első útja azonban nem a gyengélkedőre, hanem a kabinjába vezetett. Ahogy belépett, a cuccait lerakta, s azonnal a jelentéseket kezdte átolvasni, főleg a küldetésről szólót. (Ez a híd topicban található meg)
Mesélő
|
| |
| |
| Andora | Dátum: Kedd, 18-06-2013, 6:51:48 PM | Üzenet # 2 |
 Lodestar - Főorvos
Csoport: Hadnagy
Teljes név: Dr. Elisabeth Howard
Üzenetek: 307
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Nagy örömömre végre kaptam egy kis szabadságot, aminek örültem, mert már egy jó ideje nem voltam szabadságon, és fárasztóak is voltak az utóbbi hónapok. Így az egyik komppal útra keltem a Risara, ami az egyik kedvenc üdülőhelyem. Főleg a kellemes klímája, gyönyörű tája, és a barátságos, vidám lakói miatt szeretem. A kedvenc helyem a bolygón a Temtibi Lagúna.
A Tamtibi Lagúnát főleg a naplemente miatt szeretem, ami nagyon szép tud lenni, amikor a környező hegyeknél megy le :
Egy hét kimenőt kaptam, amiből másfél napot csak oda vezető úttal töltöttem el. Bekapcsoltam az autópilótát és olvastam meg zenét hallgattam.
Mikor a bolygóhoz értem, mint mindig, most is lenyűgözött a szépsége.
Leszálltam a komppal egy arra kijelölt helyen, majd magamhoz vettem a táskámat, és elindultam a tengerpartra. A napjaim nagy részét itt töltöttem, napoztam, olvastam, és úsztam.
Aztán az egyik nap bejövő hívás érkezett a hajóról, hogy mihamarabb térjek vissza.
Nem örültem, hogy már vissza kell menni, de ha hív a kötelesség nem lehet mit tenni.
Visszamentem a komphoz, és elindultam vissza a hajóra. A visszaúton egy kicsit rossz kedvem volt, hogy már vissza kell térnem, de ugyanakkor örültem, hogy újra láthatom a barátokat a hajón.
Ugyanannyi idő alatt vissza is értem a hajóra, mint idefele.
Dokkolási engedélyt kértem, majd mikor megkaptam azt letettem a kompot a hangárba.
Elsőként most kivételesen a gyengélkedő helyett a kabinomba indultam, hogy lepakoljam a cuccaimat.
A kabin felé menet meg is kaptam a jelentést a következő küldetésről. Így mikor beértem a kabinomba, lepakoltam, replikáltam egy csésze teát, és el kezdtem átolvasni a jelentést.
A jelentésbe le volt írva, hogy utána kell járnunk a klingonok általi Kassae rendszer történő fosztogatásoknak.
"Kindness is more important than wisdom, and the recognition of this is the beginning of wisdom."
"We are all travelers in the wilderness of this world, and the best we can find in our travels is an honest friend."
"The average dog is a nicer person than the average person."
"Friend is someone who understands your past, believes in your future, and accepts you just the way you are."
Az üzenetet módosította: Andora - Kedd, 18-06-2013, 6:52:32 PM |
| |
| |
| Lauren(ST) | Dátum: Szombat, 22-06-2013, 1:19:20 PM | Üzenet # 3 |
|
Storyteller
Csoport: Moderátor
Teljes név: Lauren Nasel
Üzenetek: 41
Kitüntetések: 0
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| Elisabeth mivel fáradt volt, főleg mert másik időzónába jött vissza. A hajón jelenleg nappal volt, de a Risa-n ekkor éjszaka, s már hozzászokott valamelyest, így miközben a jelentéseket olvasta, elaludt. Furcsa álmok gyötörték, pedig alig aludt egy fél órát.
Álmaiban a Lodestar roncsként sodródott az űrben, a gyengélkedő pedig tele volt sérültekkel. Hirtelen mikor az egyik sérült meghalt, Elisabeth arra ébredt, hogy leesett az ágyról...
Mesélő
|
| |
| |
| Andora | Dátum: Szombat, 22-06-2013, 4:09:54 PM | Üzenet # 4 |
|
Lodestar - Főorvos
Csoport: Hadnagy
Teljes név: Dr. Elisabeth Howard
Üzenetek: 307
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Nagyon fáradtnak éreztem magam, így a jelentéssel, meg teával a kezembe, alapból egy jó kis kényelmes fotel felé indultam el.
Még nem sikerült valószínűleg az időeltolódást megszoknom. Mert a Risan, ahol a nyaralásomat töltöttem akkor volt nappal, mikor a hajón éjszaka, vagyis nem könnyű ekkora időeltolódásnál gyorsan átállni.
A jelentés felénél járhattam, addig jutottam, hogy a klingonok körmére kéne ránézni, mikor olyan fáradtság tört rám, hogy nem bírtam tovább ébren lenni, de valahogy még eljutottam az ágyig, de utána teljes sötétség.
De, hogy milyen rémálmok gyötörtek utána: A hajó egy csatában van, ahol elég rossz helyzetben van, majdnem szétlőtték a hajót, és persze így sok is a sérült, így van elég munkám a gyengélkedőm. Mindenkin próbáltam azért segíteni, de sokan voltak.
Mikor az egyik beteget kezeltem a lehető legrosszabb hangot halottam, amit megélhetek, meghalt az egyik páciens. Még korábban sose halt meg egy páciensem se.
Oda akartam menni hozzá, hogy hátha még menthető, de ekkor hirtelen arra ébredtem, hogy az ágyról hirtelen a földre kerültem.
Reszketett mindenem, meg folyt rólam a víz az álomtól.
Azt hittem, már egy jó ideje alszok, de mikor megkérdeztem a computert, hogy mennyi az idő, kiderült, hogy fél órát kb. ha aludtam.
Mivel nagyon leizzadtam ettől a rossz álomtól, elindultam letusolni.
"Kindness is more important than wisdom, and the recognition of this is the beginning of wisdom."
"We are all travelers in the wilderness of this world, and the best we can find in our travels is an honest friend."
"The average dog is a nicer person than the average person."
"Friend is someone who understands your past, believes in your future, and accepts you just the way you are."
Az üzenetet módosította: Andora - Szombat, 22-06-2013, 4:26:00 PM |
| |
| |
| Lauren(ST) | Dátum: Csütörtök, 08-08-2013, 12:55:16 PM | Üzenet # 5 |
|
Storyteller
Csoport: Moderátor
Teljes név: Lauren Nasel
Üzenetek: 41
Kitüntetések: 0
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| Egy gyors fürdőt véve, Elisabeth elcsúszott a nedves padlón... Nem esett különösebb baja, csak a lábát ütötte meg, de ez által teljesen felébredt, s úgy érezte, ez nem az Ő napja.
Lábát fájlalva vánszorgott az ágyhoz, felöltözött, majd inkább sétálni indult a folyosókon. Furcsán érezte magát... Úgy, mintha minden kavarogna körülötte. Nem tudtam hol is jár, mi a fent s mi a lent. A folyosót úgy látta, mint valami végtelen hullámvasút pályát. Szédítő látvány volt, s senki sem volt a folyosón, hogy segítsen.
Mesélő
|
| |
| |
| Andora | Dátum: Csütörtök, 08-08-2013, 3:40:30 PM | Üzenet # 6 |
|
Lodestar - Főorvos
Csoport: Hadnagy
Teljes név: Dr. Elisabeth Howard
Üzenetek: 307
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Tusoló felé menet magamhoz vettem egy tiszta egyenruhát is. Mert tudtam, ezt a ruhát, ami rajtam van nem tudom újra fel venni, mert nagyon megizzadtam, meg szeretek friss, tiszta egyenruhát húzni magamra.
A fürdőbe érve a törülköző tartóból kivettem egy kis kéztörlőt, illetve egy fürdő törölközőt. A kis kéztörlőt letettem a földre, hogy jó lesz kilépőnek mikor kilépek a zuhanyzóból. A másikat pedig feltettem a zuhanyzó melletti első akasztóra.
Majd beléptem a zuhanyzóba, ahol jó sokáig áztattam magam, mert jól esett a tusolás. Úgy tíz-tizenöt perc után mondom most már elég lesz a tusolásból. Így kinyúltam a fürdőtörölközőmért, és magamra tekertem. Majd léptem a kis kéztörlőre, az egyik lábammal sikeresen ki is léptem, de amikor a másikkal léptem volna rá, véletlen mellé léptem, megcsúsztam a vizes padlón, és elestem.
Úgytünt nem esett komoly bajom, csak a bal lábam sajgott nagyon, mert azt bevágtam a zuhanyzó szélébe, ahogy estem. A fájdalom által, ha edig nem ébredtem volna fel eléggé, most már tuti teljesen felébredtem. Na mondom ez se az én napom, mi jöhet még. Mivel nagyon fájt a lábam az ágy felé vánszorogtam, mondom könnyebb lesz most ott felöltözni, meg nehogy megint elcsússzak. Leültem az ágyra, és felhúztam a nadrágot, utána nagy nehezen valahogy sikerült felállnom, és felülről is felöltöztem.
Igaz, hogy fáj a lábam, de úgy döntöttem, hogy sétálni indulok. Úgyis éhes kezdtem lenni, így az étkezde felé indultam el.
De ahogy kiléptem a folyosóra, hirtelen elkezdett az egész világ forogni körülöttem. Nem vettem észre esésnél, hogy bevágtam volna, így mondom biztos csak a fáradtság, hogy nem sikerült kialudnom magam.
El is indultam volna tovább, de olyan szédülés fogott el, hogy azt se tudtam hol vagyok, merre van a föld, vagy a plafon.Az egész folyosó olyan volt mintha hullámozna.
Így leültem inkább a földre, nehogy elvágódjak a szédüléstől. A komjelvényemhez nyúltam volna, de azt se találtam, lehet a kabinban maradt véletlen. És a közelembe se volt senki, hogy segítséget kérjek. Így nem maradt más, mint várok, hogy valaki erre jöjjön, vagy egy kicsit jobban legyek.
"Kindness is more important than wisdom, and the recognition of this is the beginning of wisdom."
"We are all travelers in the wilderness of this world, and the best we can find in our travels is an honest friend."
"The average dog is a nicer person than the average person."
"Friend is someone who understands your past, believes in your future, and accepts you just the way you are."
Az üzenetet módosította: Andora - Csütörtök, 08-08-2013, 4:22:42 PM |
| |
| |
| Lauren(ST) | Dátum: Csütörtök, 08-08-2013, 4:46:01 PM | Üzenet # 7 |
|
Storyteller
Csoport: Moderátor
Teljes név: Lauren Nasel
Üzenetek: 41
Kitüntetések: 0
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| Elisabeth, ahogy ott ült egyre rosszabbul érezte magát, majd meglátott valakit a távolban... Az illető közeledett, de nem úgy tűnt, mintha nagyon sietne a doktor segítségére. Lassan közeledett, nagyon lassan, majd mikor közelebb ért, Elisabeth-re nézett. Ott állt, s nézte.... Percekig csak nézte. Elisabeth már kezdte kényelmetlenül érezni magát, mikor a tiszt szemei felfordultak, majd a mintha a bőre alatt valamik mászkáltak volna... Ijesztő és gusztustalan látvány volt. A tiszt közelebb lépett így Elisabeth-hez, aki minél távolabb akart lenni tőle így minden erejét összeszedve felállt onnan és hátrálni kezdett. A következő pillanatban az egyik valami ami a bőre alatt mászkált, kilukasztotta a bőrét, s az arcára rögzült. Egy borg implantátum volt. Rögtön ezután a bőre elszürkült és a végtagjai elgépesedtek. Teljesen irracionális volt az egész, de valahogy még is késztetést érzett arra, hogy meneküljön....
Mesélő
|
| |
| |
| Andora | Dátum: Csütörtök, 08-08-2013, 5:13:47 PM | Üzenet # 8 |
|
Lodestar - Főorvos
Csoport: Hadnagy
Teljes név: Dr. Elisabeth Howard
Üzenetek: 307
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Hiába ültem csak nem akart múlni a rosszullét, sőt már azt hittem az utolsó étkezés is kijön belőlem, mert a gyomrom is felfordult. Azt hittem, nem bírom tovább, és most fogok elájulni, de szerencsére ez nem történt meg.
Olyan 5-10 perc is eltelhetett, nem tudom pontosan mennyi, mert az idő érzékemet is elvesztettem már, mikor a kabinomtól nem messze lévő kereszteződésben mozgolódásra lettem figyelmes. Na végre megjött a segítség, gondoltam. Pont elnézett erre, és el is indult erre, de nem egy gyors tempóba, olyan lassan mozgott mint valami élő halott, azt hittem már sose akar odaérni.
Pár lépésnyire megállt tőlem.
-"Elnézést, de segítségre lenne szükségem, el tudna vinni kérem a gyengélkedőre. Forog velem az egész világ, egyedül nem fog menni."-szólítottam meg, de az válaszra se méltatott, csak bámult, mint aki sose látott még fehér embert.
Jó pár perc telhetett így el, de még mindig semmi reakció, már kezdett nagyon idegesíteni, mondom biztos direkt csinálja.
-"Ember, most segít vagy sem? Ha nem is segít, legalább szóljon valakinek."-mondtam neki már dühömbe.
A következő pillanatba, vagy hallucinálni kezdtem, vagy nem tudom, de a tiszt szemei egyszer csak furán kezdtek el mozogni, mintha vele se lene minden 100%. Olyan volt, mintha valami lény mászkálna benne. Ettől a látványtól csak még jobban felfordult a gyomrom, azt hittem ott dobom ki a taccsot.
A következő pillanatba elkezdett felém közeledni, amitől egy kicsit megijedtem, és amennyire ilyen állapotba tudtam, megpróbáltam minél jobban elhúzódni tőle. Nagy nehezen feltápászkodtam, és elkezdtem hátrálni, ami nehezen ment, ment nagyon forgott körülöttem minden.
És, ha még ez nem elég, egyszer csak valami áttörte a bőrét, olyan volt mint valami borg implantátum. A borg dolog ezután be is bizonyosodott, mert az egész teste is elkezdett borgá alakulni.
Mondom ez biztos csak valami rossz álom, vagy csak hallucinálok, de így is egyre jobban azt éreztem, hogy minél távolabb kéne kerülnöm ettől a lénytől.
"Kindness is more important than wisdom, and the recognition of this is the beginning of wisdom."
"We are all travelers in the wilderness of this world, and the best we can find in our travels is an honest friend."
"The average dog is a nicer person than the average person."
"Friend is someone who understands your past, believes in your future, and accepts you just the way you are."
|
| |
| |
| Lauren(ST) | Dátum: Csütörtök, 08-08-2013, 5:24:50 PM | Üzenet # 9 |
|
Storyteller
Csoport: Moderátor
Teljes név: Lauren Nasel
Üzenetek: 41
Kitüntetések: 0
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| Elisabeth még lépett párat hátra, majd meglátta, hogy több ilyen lény is közeledik a szemközti kereszteződésből. Egy egész had közeledett. Mindent bevilágított a vörös lézer ami a fejükön világított, majd hirtelen sötét lett... Egyedül a vörös fénynyalábok látszódtak. Egy pár pillanatig semmi sem történt, csak a saját szívverését hallotta a doktor. A fények eltűntek. Érthetetlenül felszívódtak, majd a vészfények kigyulladtak... A borg sereg sehol sem volt... Legalábbis Elisabeth azt gondolta.... Hírtelen valamit érzett a háta mögött, megfordult, s vagy száz borg dolgozó nézett egyenesen rá... Elisabeth elesett, majd annak ellenére, hogy majd összeesett, futni kezdett.. Futott ahogy csak tudott, de nem tudott szabadulni tőlük... Minden ajtóból, kereszteződésből borgok léptek elő... Benézett az Étkezdébe, de annak helyén egy asszimilációs szoba volt, s épp borg dolgozókká alakították a legénységet. Pár tisztet fel is ismert közülük.
Mesélő
|
| |
| |
| Andora | Dátum: Csütörtök, 08-08-2013, 8:18:47 PM | Üzenet # 10 |
|
Lodestar - Főorvos
Csoport: Hadnagy
Teljes név: Dr. Elisabeth Howard
Üzenetek: 307
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Hátráltam pár lépést, amikor olyanra lettem figyelmes a szemközti kereszteződésbe, amire nem vágytam, még több lény. De nem hogy egy vagy kettő, legalább egy egész hadseregnyi mennyiség. Na ez ha rémálom, akkor senkinek se kívánom. Szerintem se kerül szívesen borgok közelébe.
Így is majd ki gubbadt a szemem a fáradtságtól, meg most már a rosszulléttől, de még a szemembe is világítottak azzal a ronda piros lézer cuccukkal a fejen.
És ekkor, hogy még jobban rám jöjjön a frász elment az összes világítás a folyosón. Még a tartalék világítás se égett, egyedüli fényforrás a lézersugarak voltak. Éreztem, hogy egyre jobban ver a szívem a félelemtől, olyan gyorsan, hogy még hallottam is a szívveréseket.
De aztán végre kigyulladtak a vészfények, és láttam is valamit. Láttam a nagy semmit, mert hirtelen eltűnt az összes borg előlem.
'Na ezt megúsztam'- gondoltam.
Azonban hirtelen egy rossz érzés fogott el, olyan volt, mintha valaki figyelne, megfordultam, és rám jött majdnem a szívbaj. Egy csomó borg dolgozó állt velem szembe. Elkezdtem hátrálni, de valamibe megbotlottam, és megint sikerült egy nagyot esnem, és persze a fájós lábamra.
De erőt vettem magamon, és hiába alig élek, majd összeesek, nagy nehezen futásnak eredtem. Futottam ahogy csak a sérült lábam engedte, de a borgok követtek, nem bírtam lehagyni őket. És minden ajtóból, kereszteződésből egyre többen jöttek elő, ott ahol az utam vezetett. Mintha kimondottan csak engem próbálnának meg asszimilálni.
Mivel a kabinomtól nem messze volt az étkezde, így nemsokára oda is megérkeztem. Mondom ott hátha a legénység többi tagja lesz ott, és segítenek nekem, megnyugtatnak, hogy ez csak egy rossz hallucináció, és elkísérnek a gyengélkedőre. De nem az fogadott, amit vártam.
Benézve azt látom, hogy asszimilációs folyamatok folynak odabent. És sajnos még ismerős arcokat is láttam, még a gyengélkedőn dolgozó is volt.
"Kindness is more important than wisdom, and the recognition of this is the beginning of wisdom."
"We are all travelers in the wilderness of this world, and the best we can find in our travels is an honest friend."
"The average dog is a nicer person than the average person."
"Friend is someone who understands your past, believes in your future, and accepts you just the way you are."
|
| |
| |
| Lauren(ST) | Dátum: Vasárnap, 18-08-2013, 1:19:06 PM | Üzenet # 11 |
|
Storyteller
Csoport: Moderátor
Teljes név: Lauren Nasel
Üzenetek: 41
Kitüntetések: 0
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| Miuán meglátta mi folyik az étkezdében, hátrább lépett két lépést, majd tovább futott a már megkezdett irányba. Hirtelen a folyosó forogni kezdett, Elisabeth pedig ide oda esett a folyosó falainak, ám amilyen gyorsan ez jött, el is tűnt.. Viszont ami most jött, már ennél is furcsább volt. Hirtelen nem a Lodestar, borgok által elárasztott folyosóin, hanem egy borg kocka belsejében találta magát, de legalább nyugalom volt. Nem tudni milyen késztetésből és okból kifolyólag, volt vele 2 nagydarab tiszt, meg felszerelés, s elindult a kocka belsejében előre... Minden felé borg dolgozók voltak, de egyikük se figyelt fel rá.
Az egyik sarkon befordulva, hirtelen a kapitányt látta dolgozóként.....
Mesélő
|
| |
| |
| Andora | Dátum: Vasárnap, 18-08-2013, 6:51:47 PM | Üzenet # 12 |
|
Lodestar - Főorvos
Csoport: Hadnagy
Teljes név: Dr. Elisabeth Howard
Üzenetek: 307
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Mivel nem szerettem volna tovább nézni a bent folyó dolgokat, úgy döntöttem nem megyek be az étkezdébe, helyette megfordultam és elindultam tovább futó lépésbe a folyosón. Már lehagyhattam 2 kereszteződést is, mikor újra rám tört az erős ájulás érzet, és majdnem felestem a saját lábamba, annyira forgott velem az egész világ. Csak ahogy megbotlottam nem orra estem, hanem neki estem az előttem lévő falnak, majd így tovább a többi falnak, mert annyira kóválygott a fejem, hogy nem bírtam visszanyerni az egyensúlyomat.
Ez ment 4-5 ütközésig, mikor egyszer csak eltűnt a szemem előtt a hajó berendezései, és egy borg hajó belsejébe találtam magam. De, hogy hogy jutottam oda, az már jó kérdés. Nem emlékszem, hogy eltranszponáltak volna, vagy hasonló. De itt legalább csak a fülkékbe voltak borgok, nem üldöztek, így legalább egy kicsit szusszanhattam. Mikor már egy kicsit jobban voltam, elindultam felfedezni a hajót, de ekkor lépteket hallottam a hátam mögül, és megfordulva 2 tisztet láttam magam mögött felfegyverkezve.
'Na legalább most már nem vagyok egyedül.'-gondoltam.
Tovább menve több dolgozóval is találkoztam ,de azok nem bántottak, csak tették a saját dolgukat.
Már mehettem egy jó 5 perce, mikor az egyik sarkon befordulva valami megtorpanásra késztettet. Tőlem nem messze az egyik dolgozó olyan volt mint a kapitány, csak asszimilálva.
"Kindness is more important than wisdom, and the recognition of this is the beginning of wisdom."
"We are all travelers in the wilderness of this world, and the best we can find in our travels is an honest friend."
"The average dog is a nicer person than the average person."
"Friend is someone who understands your past, believes in your future, and accepts you just the way you are."
|
| |
| |
| Lauren(ST) | Dátum: Szerda, 28-08-2013, 4:03:32 PM | Üzenet # 13 |
|
Storyteller
Csoport: Moderátor
Teljes név: Lauren Nasel
Üzenetek: 41
Kitüntetések: 0
Hírnév: 0
Állapot: Offline
| A kapitánynak kinéző Borg eg ideig nem csinált semmit, csak Elisabeth-el szemben állt, s nézte. Pár perc után, azonban elindult feléje. Elisabeth megfordult, de akkorra már a vele lévő tisztek is átalakultak borggá és lefogták a Nőt.
Megfordították, majd lefogva tartották, míg a kapitány asszimilálta Őt......
Hirtelen ekkor Elisabeth az ágyában ébredt arra, hogy tiszta víz az ággyal együtt... De végre megnyugodhatott, mert csak egy rossz álom volt az egész, ám a hajó rázkódott... Az ablakból látszódott, hogy a pajzsot lövések érik, majd a kommjelvénye kezdett el nyivákolni..
Amint az adást megnyitotta, Saleen majd leordította a fejét, hogy hol van már, ilyen csatahelyzet közepén...
Elisabeth szinte azonnal elkészült, majd a gyengélkedő felé kezdett el rohanni...
Mesélő
|
| |
| |
| Andora | Dátum: Péntek, 30-08-2013, 9:17:48 AM | Üzenet # 14 |
|
Lodestar - Főorvos
Csoport: Hadnagy
Teljes név: Dr. Elisabeth Howard
Üzenetek: 307
Kitüntetések: 6
Hírnév: 1
Állapot: Offline
| Kezdtem egyre jobban azt érezni, hogy innen nincs kiút, ha már a kapitányt is asszimilálták. De legalább velem most nem nagyon foglalkoztak, még nem egyszer a kapitány meggondolta magát és elindult felém.
'Na de jó, most már a kapitány is ellenem van.' gondoltam.'Biztos már a borg irányítja, csak azért.'
Csináltam egy hátraarcot, hogy elinduljak egy kevésbé veszélyes, borg mentes környezet felé. De nem tudtam egy tapodtat se mozdulni, mert már körbefogtak. Nem tudtam hova menekülni, lefogtak.
"Ne, nem akarok dolgozó lenni."-kiabáltam. De nem foglalkoztak vele.
És hogy még rosszabb legyen a borgá válásom, a kapitány asszimilált.
És ekkor, mikor már azt hittem borg leszek, hirtelen újra az ágyamba voltam, és folyt rólam a víz. Épp hogy feleszméltem, hogy végre újra a hajón vagyok, mikor minden megrázkódott körülöttem. Kinéztem az ablakon, az ellenséget nem láttam, csak azt, hogy a pajzsot lövi valaki.
Ekkor a kommjelvényem kezdett el jelezni.
'Jajj, ne má, még zuhanyozni se fogok tudni.'-jegyeztem meg magamba dühösen, mert most jól esett volna egy zuhany így leizzadva.
Megnyomtam a kommjelvényem, és "Itt Elizabeth."-szóltam bele.
Saleen szólt bele, hogy hol az istenbe vagyok már egy csata kellős közepén.
"Mindjárt ott vagyok, csak épp.. Na mindegy majd később elmondom."-mondtam válaszként, majd gyorsan lecseréltem a rajtam lévő ruhát az egyenruhára, és elindultam a gyengélkedő felé.
"Kindness is more important than wisdom, and the recognition of this is the beginning of wisdom."
"We are all travelers in the wilderness of this world, and the best we can find in our travels is an honest friend."
"The average dog is a nicer person than the average person."
"Friend is someone who understands your past, believes in your future, and accepts you just the way you are."
Az üzenetet módosította: Andora - Péntek, 30-08-2013, 9:01:56 PM |
| |
| |
